Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - CSENKI ÉVA Az Iparművészeti Múzeumban őrzött Batthyány könyvtár kötéseiről

CSENKl ÉVA megkülönböztető jegyeket. Még nehezebb lenne kötéstechnikai különbözőségeket felismerni. Ilyen irányú kutatásokat a jövőben kell elvégezni, elsősorban a Batthyány Hercegi Levéltárban. Szerencsés esetben megrendelésekre, könyvkötő számlákra, feljegyzésekre bukkanhatunk. Vizsgáljuk most meg, miben áll a kötések „egységes megjelenése", amely olyan jellemző a XVIII. századra. Az egyes kötetek márványozott egész, vagy félbőr kötést kaptak, leginkább barna színben, az első és hátsó táblán rendszerint díszítetlenül, gerincükön dúsan aranyozva. Az aranyozó bélyegzők megválasztása és alkalmazása adja a kötés stílusát és egyedi voltát. A XVIII. századra széles körben elterjedt török eredetű márványozást a borítóbőrök, sőt a könyv metszésének festésére is alkalmazták. A bőr márványozását a felület ökörepével, festékkel történő erezetes megbontásával érték el. A gerincet kiemelkedő, ún. valódi bordák osztják mezőkre a bordaéleken aranyozott filétával. A bordaközöket a bélyegzőkkel kialakított díszítmények töltik ki. A cím és a kötetszám sokszor külön mezőben jelenik meg, eltérő színű papírcímkén, aranyozva, vagy festékkel nyomva. Nem ritka a táblák élein végigfutó, vagy az ún. beütéseket kiemelő arany filétasor sem. Az egészbőrös díszkötések anyaga szattyáncserzésű finom borjú- - ún. maroquin - vagy kecskebőr, rendszerint világos aranybarna vagy gyönyörű piros színben. Ezeknek elő- és háttábláját díszítheti aranyozott névbetű vagy évszám, super ex libris, vakon vagy arannyal nyomott, jelmondattal ellátott címer. Ezt tekinthetjük a táblabelsőn elhelyezett ex libris ősének. A táblákon megjelenő aranyozott filéta-keretet és a középmezőt a sarkokból induló, virágban végződő hajlított inda alkotja. A XVIII. században oly kedvelt csipke a kötéseken is előfordul - francia hatásra - finom aranyozott keretdísz formájában. A különleges kötések között egy kéziratot tartalmazó, perzsa stílusú darabot kell megemlítenünk, melyet klisével nyomott, aranyozott sarokkal és középdíszekkel láttak el. Nemcsak díszesen aranyozott kötések készültek a könyvtár számára. Előfordul néhány olyan fűzött kötet is, mely a nyomdából került ki a könyvtestre ragasztott papír borítóban. Ez rendszerint maradék márvány- vagy kék merített papír. Nyilván kevésbé értékesnek bizonyultak, később sem kaptak végleges borítót, még csak körül sem vágták őket. Jelezhetik azonban azt is, hogy a könyvtár fejlődése már nem tudott lépést tartani a könyvek köttetésével. Az előzékeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a merített, fehér papírból készült, áthajtott típusú a leggyakoribb. A színes előzékek között keményítős festésű fröcskölt és mázolt, fadúcról egy vagy több színnel nyomott, terülő mustrás papírokat különböztetünk meg. A borítóbőröknél már említett márványozással készültek a leggyakrabban előforduló színes előzékek. Ritkább az ún. bronzfírniszes- vagy brokátpapír ezt inkább az igényesebb kötések előzékeként alkalmazták, de megjelenik borítóként is, egészpapír puha kötés formájában. 4. kép. (XII. tábla 3- kép) Művészi könyvkötések a Battbyány-könyvtár anyagálból A XVIII. század könyvkötője számára új feladat a félbőrös kötések tábláját borító papírok díszítése, melyeket az előzékpapír-festés technikáival állít elő. Néhány szót megérdemelnek a díszítetlen pergamenkötések is, a könyvtestre hajló beütésekkel, a táblára átfűzött bordaszalagokkal, egyszerűségükben elegáns megjelenésükkel. A bőrkötések elmaradhatatlan kelléke az oromszegés. Változatosságát az ízléssel megválasztott színek, illetve az öltés módja adja meg. Leggyakoribb a kék-fehér, vagy piros-fehér pamutfonállal varrott kapitális, de előfordulnak egy színnel, kékkel, zölddel varrott, vagy festetlen, nyers pamutszálas kapitálisok is. Utóbbiakkal főleg a pergamenkötéseken találkozunk. Az igényesebb, díszesebben aranyozott - nyilván költségesebb - kötések esetén a kapitálist is színes selyemszállal varrják, nem ritka a bonyolultabb, munkásabb, ún. kettős kapitális. A kisszámú XX. századi kötésen szinte kizárólag szövött kapitális zárja fejnél-lábnál a könyvtestet. Színe kék-fehér, piros-fehér, a kézzel varrott kapitálist idézi. A mesterségbeli tudását megmutatni kívánó könyvkötő a könyvtest metszésének díszítésére számos eljárást eszelt ki: spriccelt és keményítős festéssel, márványozással dolgozott, leggyakoribbak azonban az egyszínű, piros metszések. A díszkötések metszése aranyozott, esetleg poncolt is, vagy mindezeknek a módszereknek kombinációjával készült. Ami a fűzés technikáját illeti, a könyvek nagyobb része természetesen valódi bordára fűzött, de azt, hogy ez-e az első kötésük, vagy újrafűzött könyvekről van szó, csak szétszedés után lehetne megállapítani. A könyvek többsége, vagy inkább az a része, mely megmenekült a háborús pusztítástól, ugyanolyan állapotban van, mint Batthyány Károly korában lehetett. Az elvégzett, minden darabra kiterjedő állományvédelem sem igényelt a likkerezésen túl egyebet. A kötetek nem vízfoltosak, nem fertőzöttek, nem penészesek. Az is látszik, hogy többségüket viszonylag keveset forgatták. Néhány militária-tárgyú könyv kivételével a lapozást jelző ujjfoltok sem fedezhetők fel. Ilyenek alkotják az állomány nagyobb részét. Az elmúlt évszázadok azonban nyomot hagytak a könyveken: leszakadt oromszegély, sérült gerinc, vagy gerincen is, sarkokon is, táblán is sérült kötés, végül a többszöri nyi-