Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - CSÁK ZSÓFIA A körmendi Batthyány-Strattmann gyűjteményt megörökítő felvételek az 1912-es Vas vármegyei műtörténeti kiállításon
san kombinált - lőberendezéses fokos és balta - fegyverfajta. A bal szélen látható, dús berakással díszített, 1097-es katalógusszámmal jelölt pisztolyos fokos a XVII. században készült, míg a jobbszélen lévő 1098. katalógus számú pisztolyos buzogány egy évszázaddal korábban. Mindkettő a gazdagon díszített főúri fegyverfajta jellegzetes darabja. 2 ' További fegyverek a felvételen jobbról balra haladva: pisztoly vontcsövű, keréklakatos, agyon csontbetéttel; lovas pisztoly dús berakással, XVI. század; puska, gazdagon díszített, keréklakatos, XVII. század; keréklakatos puska, vontcsövű, az agyon csont és gyöngyház betéttel. Katalógus számaik sorban: 973, 1091, 1099, 1098. 2S A kiállítás látványossága volt a Batthyányak híres ágyúmodell gyűjteménye is. „A XVI-XVII. században szokás volt nagyobb lövegek készítésekor azok mintáit legyártani és azt a megrendelőnek bemutatni. Ezek a darabok formájukban, részleteikben, sőt a kidolgozott művészi díszítések tekintetében is teljesen megegyeztek az öntendő nagy ágyúkkal. E modelleket sokszor neves művészek alkották.... A Batthyány családnak saját tüzérsége volt, ágyúit maga öntetté, az elkészült nagy ágyúk modelljei a család gyűjteményébe kerültek. Egyes darabokon szerepelt a készítő neve, az öntési évszám is. ' 2( ' Az ágyúmodell kollekció számos darabja a XVIII. században élt Batthyány Károly tábornagyhoz, híres hadvezérhez köthető. A kiállítás enteriőr felvételein több ágyúmodell, ágyúcső is látható. Ezek közül egyértelműen a IIP.2486 számmal jelzett fénykép bal sarkában látható ágyúcső azonosítható, a jellegzetes jól felismerhető két delfint formáló fülről. A cső hátsó részét díszítő címer és az oroszlánfejét ábrázoló csap a felvételen nem látható. Az ágyúcső kalandos utat bejárva került a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum gyűjteményébe. 27 Az itt rögzített adatok szerint 1945 nyarán, a biztos pusztulástól mentve, iskolások vitték a várudvar területéről a római katolikus templom gyóntató folyosójára, később iskolai gyűjteménybe, majd a megalakuló körmendi múzeumba került. 8. kép. Hat lőfegyver a fegyvertárból A kiállítás érdekes darabja egy fából faragott, kackiás bajuszú, életnagyságú harcos alakja, teljes harci öltözetben. Viselete sajnos, a rendelkezésre álló enteriőr felvételek alapján nehezen azonosítható. Bár a katalógusban külön nincs feltüntetve, mégis feltételezhetjük, hogy a Batthyány-Strattmann Ödön által kölcsönzött együtteshez tartozott, öltözetével együtt. Ezt látszik bizonyítani, hogy a „vitéz" túlélve a két világháború viharát, napjainkban a németújvári vár kiállításán fogadja rendületlenül a látogatókat. A körmendi gyűjtemény gazdag és látványos török anyaga méltán váltotta ki a látogatók elismerő csodálatát. Az íjak. tegezek, nyergek, szablyák, janicsár sípok, zeneszerszámok sokasága idézte fel a török idők hangulatát. Az egyik fegyverfalat megörökítő felvétel - HP.2485 jobb szélén egy felállított török sátor részlete látható. Előtte jól kivehető a jellegzetes, rúdra erősített, tetején aranyozott rézgömbbel díszített török lófarkas zászló, azaz tug, mely a katalógusban 1106. szám alatt - két db. XVII. sz. - szerepel. A legmagasabb katonai méltóságok hatalmi jelvényei közé tartozó két darab egyike ma a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. 28 Ezen az 1912-ben még teljes szépségében látható, a tug rúdjára rögzített hosszú lófarkas díszítménynek mára már csak a csonkja maradt. A maga nemében páratlan kiállítást, mely vidéken elsőként vállalta a régió magántulajdonban lévő, kastélyok és magánházak féltve őrzött, a külvilágtól elzárt, gazdag műkincseinek bemutatását, 15 napon át tekinthették meg az érdeklődők. A Kultúregyesület hivatalos statisztikája 11 475 látogatót rögzített. 29 A felvonultatott értéket tekintve a napi átlagos 800 fős látogatottságot lehet soknak, lehet kevésnek ítélni. De a kiállítási híradásokat és az utólagos értékeléseket tekintve elmondhatjuk, hogy a rendezők tervezte cél megvalósult. A kiállítás katalógusát napjainkban is tanulmányozzák, műkincseink egykori számbavételének elsődleges forrásaként használják. A kiállításon készült fényképeket nézegetve az egykori varázslatos hangulatot ma is átélhetjük. 9-10. kép. Enteriőrfotók a kiállításból
