Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - KOVÁCS S. TIBOR A Batthyány-Strattmann gyűjtemény oszmán-török fegyverei
6. kép. (X. tábla 2. kép) Fekete bőrből készült, skófiumhtmzéssel díszített török, íj tegez, XML század 7. kép. (X. tábla 3. kép) Kék színű bársonnyal borított és szegfűkkel ékesített török nyíltegez, XVII. század rolására szolgáló készenléti íjtegezek közül az egyik legszebb körmendi műtárgy fekete színű cserzett bőrből készült. A tegez teljes előoldalát skófiumhímzés tölti ki, amelyet indás és leveles hatszirmú virágok ékesítenek. Igen jellegzetes a műtárgy közepén elhelyezkedő sokszirmú óriási virágfej. IS (6. kép) A Batthyány-gyűjteményből fennmaradt egyik legszebb nyíltegez - puzdra - piros szatytyánbőr szegélyezésű, amelyet kék színű bársony borít. Az előolclalt levélsorral keretezett szegfűk ékesítik, amelyet ezüstskófiummal hímeztek ki vékony sárgás bőralapon. 46 (7. kép) Az oszmán-törökök már a XIV. század második felében megismerkedtek a lőporral és a lőfegyverekkel, ezért a tüzérség a XV. század folyamán önálló fegyvernemmé vált. A törököknek a perzsák és az egyiptomi mamelukok felett aratott győzelmében nagy szerepet játszott a fejlett oszmán-török tüzérség. r Az ágyúk mellett már a XV. század első felében II. Murád szultán (1421-1451) uralkodása alatt felbukkannak a kézi lőfegyverrel felszerelt gyalogos egységek. Azonban szükséges megjegyezni, hogy a kézi lőfegyverek csak lassan és fokozatosan terjedtek el még a janicsároknál is. A legfontosabb török kézi lőfegyver a kanócos elsütőszerkezetű puska - lüfek - ötszögletű tusával ellátott lőfegyver volt, amelyhez gyakran damaszkolással készült sima, vagy sokszor huzagolt cső tartozott. A csövet a csőtorkolatnál és a csőfarnál gyakran arannyal vagy ezüsttel tausírozott medaillonok ékesítik. Az általában jávorfából készült ágyazatot csontberakás díszíti, de igazán oszmán-török jellegzetesség a sok apró, kör alakú berakás, melyek belső mintázatát mozaikszerűen egymás mellé helyezett apró háromszögek adják, amelyek leggyakrabban rézből vagy szaruból készültek. A török hadseregben a kanócos elsütőszerkezetű puskákat egészen a XVII. század végéig használták. A spanyolkovás elsütőszerkezettel felszerelt lőfegyverek pedig csak a XVII. század utolsó harmadában kezdtek csak nagyobb számban feltűnni. A török puskák hossza általában 1,3-1,6 méter között mozgott. Az átlagos darabok űrmérete 1,21,5 cm, míg a nagyobb, úgynevezett sáncpuskák űrmérete 1,5-2,5 cm között mozgott. A XVIXVII. századi török forrásokban gyakran találunk adatokat arra a tényre, hogy a kincstári puskák minősége csapnivaló. Valószínűleg ezért vezették be a XVII. századtól, hogy az elkészült fegyvereket kipróbálják, és a megfelelő minőségű darabok csövébe beleütötték az „IMTIHAN" - megvizsgáltatott - bélyegzőt. I,s A török kézi lőfegyverek száma jóval alatta maradt - a XVII. szá8-9. kép. (XI. tábla 4. kép) Husszein puskaműves adtai készített spanyolkovás török, lőfegyver, XVII. század második fele
