Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - KOVÁCS S. TIBOR A Batthyány-Strattmann gyűjtemény oszmán-török fegyverei

6. kép. (X. tábla 2. kép) Fekete bőrből készült, skófiumhtmzéssel díszített török, íj tegez, XML század 7. kép. (X. tábla 3. kép) Kék színű bársonnyal borított és szegfűkkel ékesített török nyíltegez, XVII. század rolására szolgáló készenléti íjtegezek közül az egyik leg­szebb körmendi műtárgy fekete színű cserzett bőrből ké­szült. A tegez teljes előoldalát skófiumhímzés tölti ki, ame­lyet indás és leveles hatszirmú virágok ékesítenek. Igen jel­legzetes a műtárgy közepén elhelyezkedő sokszirmú óriási virágfej. IS (6. kép) A Batthyány-gyűjteményből fennmaradt egyik legszebb nyíltegez - puzdra - piros szatytyánbőr szegélyezésű, ame­lyet kék színű bársony borít. Az előolclalt levélsorral kerete­zett szegfűk ékesítik, amelyet ezüstskófiummal hímeztek ki vékony sárgás bőralapon. 46 (7. kép) Az oszmán-törökök már a XIV. század második felében megismerkedtek a lőporral és a lőfegyverekkel, ezért a tüzér­ség a XV. század folyamán önálló fegyvernemmé vált. A törö­köknek a perzsák és az egyiptomi mamelukok felett aratott győzelmében nagy szerepet játszott a fejlett oszmán-török tüzérség. r Az ágyúk mellett már a XV. század első felében II. Murád szultán (1421-1451) uralkodása alatt felbukkannak a kézi lőfegyverrel felszerelt gyalogos egységek. Azonban szük­séges megjegyezni, hogy a kézi lőfegyverek csak lassan és fokozatosan terjedtek el még a janicsá­roknál is. A legfontosabb török kézi lőfegyver a kanócos elsütőszerkezetű puska - lüfek - öt­szögletű tusával ellátott lőfegyver volt, amelyhez gyakran damaszkolással készült sima, vagy sok­szor huzagolt cső tartozott. A csövet a csőtorko­latnál és a csőfarnál gyakran arannyal vagy ezüsttel tausírozott medaillonok ékesítik. Az álta­lában jávorfából készült ágyazatot csontberakás díszíti, de igazán oszmán-török jellegzetesség a sok apró, kör alakú berakás, melyek belső min­tázatát mozaikszerűen egymás mellé helyezett apró háromszögek adják, amelyek leggyakrab­ban rézből vagy szaruból készültek. A török had­seregben a kanócos elsütőszerkezetű puskákat egészen a XVII. század végéig használták. A spa­nyolkovás elsütőszerkezettel felszerelt lőfegyve­rek pedig csak a XVII. század utolsó harmadá­ban kezdtek csak nagyobb számban feltűnni. A török puskák hossza általában 1,3-1,6 méter kö­zött mozgott. Az átlagos darabok űrmérete 1,2­1,5 cm, míg a nagyobb, úgynevezett sáncpus­kák űrmérete 1,5-2,5 cm között mozgott. A XVI­XVII. századi török forrásokban gyakran talá­lunk adatokat arra a tényre, hogy a kincstári puskák minősége csapnivaló. Valószínűleg ezért vezették be a XVII. századtól, hogy az elkészült fegyvereket kipróbálják, és a megfelelő minőségű darabok csövébe bele­ütötték az „IMTIHAN" - megvizsgáltatott - bélyegzőt. I,s A tö­rök kézi lőfegyverek száma jóval alatta maradt - a XVII. szá­8-9. kép. (XI. tábla 4. kép) Husszein puskaműves adtai készített spanyolkovás török, lőfegyver, XVII. század második fele

Next

/
Oldalképek
Tartalom