Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - TORJAY VALTER Hipotézisek és konkrétumok - Megjegyzések a körmendi Batthyány kastély 1884. évi hitbizományi leltárához és a kastély berendezéséről fennmaradt fotográfiákhoz

nos szobor volt látható. Található volt meg itt több szobor és edények is, köztük egy erősen sérült alabástrom váza, vala­mint néhány virágállvány és további bútor. A leltár ezután tér rá a hercegi lakosztályra, mely a II. emelet délnyugati szárnyában helyezkedett el, és feltételezé­sek szerint a már másfél évtizede elhunyt Fülöp herceg ízlé­sében maradt meg. 5 A nappali szobában mindjárt két tiszafa asztal fogadta az érkezőt, aki vörös selyemfüggönyös karnis­ban is gyönyörködhetett. Gyanús értéknövekedésen esett át a mahagóni kanapé, hiszen a rugós alkotmány értéke meg­duplázódott - 5 forintról 9 forintra. Hasonló metamorfózison esett át a két zsöllye és a hat hátasszék, sőt az oszlopos, négylábú mahagóni asztal is, a garnitúra központja - vagy felújították, vagy lecserélték őket. A lehúzható lappal is ellá­tott, ötfiókos, talán klasszicista íróasztal megőrizte 10 forin­tos értékét, annyit ért, mint a nemrég Ludbregből hozott két dió falitükör. Festmények bőven akadtak a lakosztályban, itt bölcs Salamonban lehetett gyönyörködni. A hálószoba is pazar kényelmet mutatott, bár a tiszafa tükör törött volt, akárcsak a hasonló anyagú, bronzdíszű asztal. A kö­zel húsz festményre sárga selyemfüggönyön keresztül szűrődött a fény. A mahagóni ágy és éjjeliszekrény mellett lévő telekárpi­tozott diófa kanapé, két hasonló zsöllye és négy ruganyos szék bizonyosan a XJX. század második felében készült. Az oszlo­pos lábú dióasztal talán ezekhez tartozott. Több, talán neoba­rokk állvány egészítette ki a berendezést. Az é)ltöző két ablakát muszlin és csipkefüggönyök ékítet­ték. Pihenőszoba szerepet is betölthetett, hiszen a cseresz­nye könyvszekrény és a mahagóni dívány erre vallanak. Vol­tak itt nádazott mahagóni székek, némileg romló állapotban, de térképek is a megyéről és az uradalomról. Ludbregből ide is került 1870 után egy háromfiókos mahagóni sublót. Az árnyékszékben diófa karszéknek maszkírozott reterát vá­rakozott, míg a hercegi aihatárban azonnal egy diószínűre fes­tett olcsóbb ágyba botlott a látogató, ez sejtetni engedi, hogy itt talán egy inas pihent. Az olcsóbb, de nagyobb ruhásszekrény mellett néhány igénytelen bútort lehetne csak felsorolni, rész­ben kiöregedett tárgyak gyűjtőhelyének tűnik a helyiség. A nagy ebédlőben alighanem három egyforma, darabon­ként 1870 óta is 12 forintos tükör ékeskedett. Itt állt az a két, hosszúkás, márványlapos asztal, melyeknek halványzöld szí­ne utalhatna a XVIII. század második felére. Sajnos, az 1932­es leltárban sem emlékeznek meg stílusukról, csak rossz állapotukról.'' Arab szőnyeg, négy dióasztal, tábori asztal, há­rom tucat jávorfa szék, nagy üveggyöngy csillár domináltak, olajfestmények társaságában. Jellemző, hogy számos tétel­nek romlott az értéke a korábbi leltár óta. Tálalóról nem esik említés. Az erkélyszoba - nagyterem - elég kopár lehetett, hiszen a hibás cseresznye tükör, csekély értékű zongora, sérült táj­képek mellett csak egy fenyődívány - igaz, rojtos-bojtosra kárpitozott - és tucatnyi fenyőszék volt itt fellelhető. Látszik, hogy kevéssé használhatták e termet. Asztal nincs is. A szomszédos „kredenc" szoba rejtette a poharakat és a többi kelléket. Azonban dióasztalt, cseresznyetükröt itt is le­hetett találni, no meg Ludbregből egy olcsóbb bükk-kana­pét hat székkel, nádazással, barnára festve. Az ülőbútorok anyagát tekintve nem tartom kizártnak, hogy egy Thonet garnitúráról van szó, melyet esetleg a szabadban is lehetett használni. Fontosabb helyiség még a kék lépcsőszoba, melynek ré­gebbi, diófa ágyát új, ruganyos matraccal szerelték fel. A se­lyempaplan „avult", a két tükör hibás volt, általában sok öre­gedő, cseresznyebútor alkotta a berendezést, a kanapé, a karszék, meg a négy hátasszék is ebből készültek. A karszék nádazott volt. A keleti „kerekétterem"esetében megfigyelhetőek a gon­doskodás nyomai: új, kerek falióra mutatta az időt, és a bronzírozott vascsillárra is új rézláncot készíttettek. Az állvá­nyos fenyőszekrényre is új felsőrészt szereltek, így annak ér­téke jelentősen nőtt. Tizenkét lószőrtömésű, kárpitozott dió­szék várta a vendégeket. Feltehetően öntöttvasból készült az új lámpa, mellyel szintén gyarapították az ebédlőt. A kis társalgó fő ékessége a hatalmas mennyiségű kép volt, de azért a bútorzat sem lehetett épp szegényes. Egy ló­szőrtömésű, cliókanapéhoz tucatnyi szék járult. Volt itt lehaj­ló lapú asztal és két játszóasztal is, valamint egy drága zon­gora, mely megőrizte korábbi, 25 forintos értékét. A tizenkét karral büszkélkedő, faragott csillár továbbra is 10 forintos ér­téket képviselt, ezüst gyertyatartók társaságában. Kerek, fe­hér cserépkályha ontotta a meleget, mint a szobák többsé­gében, s rojtozott, muszlin függönyök díszítették az ablako­kat. Ötpolcos, diófa állvány, hasonló szekrény, egyfiókos ti­szafa asztal és főszereplőként egy sassal díszített, aranyozott tükör, mely kemény 30 forintot ért már 1870-ben is, ezek voltak ekkor itt a további, fontosabb bútorok. Ezután jött a festmények végtelen sora. A kék mellékszobában egyszerre két dívány is volt, pamut­szövettel bevonva. A két, tiszafa játszóasztal egyike dáma já­tékhoz volt intarziázva. Hat, kissé kopottas, nádazott, tiszafa székből Németújvár képére lehetett tekinteni. A szokásos csengőzsinór itt bojtot kapott ékességül. Itt volt látható három gobelin faliszőnyeg. Ennél a tételnél az 1870-es érték mind­össze 1 forint 50 krajcár volt, az 1884-es viszont kerek 30 fo­rint. Ludbregből egy 4 forintos cseresznye ágyat is hoztak, éj­jeliszekrénnyel együtt - 1 Ft -, volt itt már régebben egy négy­fiókos diófa sublót, cseresznye toalett-tükör, csizmahúzó és minden, ami ahhoz kellett, hogy itt lakhasson valaki. Milyen lehetett a faragott, „régi, goth Ízlésű" lámpa? Érdekes képet mutatott a biliárdszoba is, mivel minden volt benne, csak biliárdasztal nem. Gótikusnak nevezett lám­pa itt is volt, csak sokkal olcsóbb: a kék szobában 2 forintos, itt csak 30 krajcáros értékű. Mint az előző szobában, itt is muszlinfüggöny takarta az ablakot. Volt itt két, rendkívül drá­ga mahagóni ágy, melyek ugyan 10 forintot veszítettek érté­kükből 1870-é)ta, de még így is összesen 60 forintot értek, sőt a két éjjeliszekrény is 14 koronára becsültetett. Az állványos, mahagóni íróasztalt és a dió toalettasztalt nagyon lebecsülték: az első 20-ról 10 forintra esett, a másik 8 forintról 3,50-re. A három - nádüléses - tiszafa szék megőrizte 1,80-as összérté­két. Volt itt még tükrös-márványos, dió mosdószekrény, mely 25 forintról 22-re amortizálódott - ez is hatalmas összeg -, va­lamint Intáról tiszafa szekrény, Ludbregből falitükör, egy tisza­fa kanapé és új tételként a negyedik gobelin - hercegi címer­rel - kerek 50 forintos értékben. Lavór, díszes, porcelán éjje­lieclények szintén fellelhetők voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom