Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - TORJAY VALTER Hipotézisek és konkrétumok - Megjegyzések a körmendi Batthyány kastély 1884. évi hitbizományi leltárához és a kastély berendezéséről fennmaradt fotográfiákhoz
nos szobor volt látható. Található volt meg itt több szobor és edények is, köztük egy erősen sérült alabástrom váza, valamint néhány virágállvány és további bútor. A leltár ezután tér rá a hercegi lakosztályra, mely a II. emelet délnyugati szárnyában helyezkedett el, és feltételezések szerint a már másfél évtizede elhunyt Fülöp herceg ízlésében maradt meg. 5 A nappali szobában mindjárt két tiszafa asztal fogadta az érkezőt, aki vörös selyemfüggönyös karnisban is gyönyörködhetett. Gyanús értéknövekedésen esett át a mahagóni kanapé, hiszen a rugós alkotmány értéke megduplázódott - 5 forintról 9 forintra. Hasonló metamorfózison esett át a két zsöllye és a hat hátasszék, sőt az oszlopos, négylábú mahagóni asztal is, a garnitúra központja - vagy felújították, vagy lecserélték őket. A lehúzható lappal is ellátott, ötfiókos, talán klasszicista íróasztal megőrizte 10 forintos értékét, annyit ért, mint a nemrég Ludbregből hozott két dió falitükör. Festmények bőven akadtak a lakosztályban, itt bölcs Salamonban lehetett gyönyörködni. A hálószoba is pazar kényelmet mutatott, bár a tiszafa tükör törött volt, akárcsak a hasonló anyagú, bronzdíszű asztal. A közel húsz festményre sárga selyemfüggönyön keresztül szűrődött a fény. A mahagóni ágy és éjjeliszekrény mellett lévő telekárpitozott diófa kanapé, két hasonló zsöllye és négy ruganyos szék bizonyosan a XJX. század második felében készült. Az oszlopos lábú dióasztal talán ezekhez tartozott. Több, talán neobarokk állvány egészítette ki a berendezést. Az é)ltöző két ablakát muszlin és csipkefüggönyök ékítették. Pihenőszoba szerepet is betölthetett, hiszen a cseresznye könyvszekrény és a mahagóni dívány erre vallanak. Voltak itt nádazott mahagóni székek, némileg romló állapotban, de térképek is a megyéről és az uradalomról. Ludbregből ide is került 1870 után egy háromfiókos mahagóni sublót. Az árnyékszékben diófa karszéknek maszkírozott reterát várakozott, míg a hercegi aihatárban azonnal egy diószínűre festett olcsóbb ágyba botlott a látogató, ez sejtetni engedi, hogy itt talán egy inas pihent. Az olcsóbb, de nagyobb ruhásszekrény mellett néhány igénytelen bútort lehetne csak felsorolni, részben kiöregedett tárgyak gyűjtőhelyének tűnik a helyiség. A nagy ebédlőben alighanem három egyforma, darabonként 1870 óta is 12 forintos tükör ékeskedett. Itt állt az a két, hosszúkás, márványlapos asztal, melyeknek halványzöld színe utalhatna a XVIII. század második felére. Sajnos, az 1932es leltárban sem emlékeznek meg stílusukról, csak rossz állapotukról.'' Arab szőnyeg, négy dióasztal, tábori asztal, három tucat jávorfa szék, nagy üveggyöngy csillár domináltak, olajfestmények társaságában. Jellemző, hogy számos tételnek romlott az értéke a korábbi leltár óta. Tálalóról nem esik említés. Az erkélyszoba - nagyterem - elég kopár lehetett, hiszen a hibás cseresznye tükör, csekély értékű zongora, sérült tájképek mellett csak egy fenyődívány - igaz, rojtos-bojtosra kárpitozott - és tucatnyi fenyőszék volt itt fellelhető. Látszik, hogy kevéssé használhatták e termet. Asztal nincs is. A szomszédos „kredenc" szoba rejtette a poharakat és a többi kelléket. Azonban dióasztalt, cseresznyetükröt itt is lehetett találni, no meg Ludbregből egy olcsóbb bükk-kanapét hat székkel, nádazással, barnára festve. Az ülőbútorok anyagát tekintve nem tartom kizártnak, hogy egy Thonet garnitúráról van szó, melyet esetleg a szabadban is lehetett használni. Fontosabb helyiség még a kék lépcsőszoba, melynek régebbi, diófa ágyát új, ruganyos matraccal szerelték fel. A selyempaplan „avult", a két tükör hibás volt, általában sok öregedő, cseresznyebútor alkotta a berendezést, a kanapé, a karszék, meg a négy hátasszék is ebből készültek. A karszék nádazott volt. A keleti „kerekétterem"esetében megfigyelhetőek a gondoskodás nyomai: új, kerek falióra mutatta az időt, és a bronzírozott vascsillárra is új rézláncot készíttettek. Az állványos fenyőszekrényre is új felsőrészt szereltek, így annak értéke jelentősen nőtt. Tizenkét lószőrtömésű, kárpitozott diószék várta a vendégeket. Feltehetően öntöttvasból készült az új lámpa, mellyel szintén gyarapították az ebédlőt. A kis társalgó fő ékessége a hatalmas mennyiségű kép volt, de azért a bútorzat sem lehetett épp szegényes. Egy lószőrtömésű, cliókanapéhoz tucatnyi szék járult. Volt itt lehajló lapú asztal és két játszóasztal is, valamint egy drága zongora, mely megőrizte korábbi, 25 forintos értékét. A tizenkét karral büszkélkedő, faragott csillár továbbra is 10 forintos értéket képviselt, ezüst gyertyatartók társaságában. Kerek, fehér cserépkályha ontotta a meleget, mint a szobák többségében, s rojtozott, muszlin függönyök díszítették az ablakokat. Ötpolcos, diófa állvány, hasonló szekrény, egyfiókos tiszafa asztal és főszereplőként egy sassal díszített, aranyozott tükör, mely kemény 30 forintot ért már 1870-ben is, ezek voltak ekkor itt a további, fontosabb bútorok. Ezután jött a festmények végtelen sora. A kék mellékszobában egyszerre két dívány is volt, pamutszövettel bevonva. A két, tiszafa játszóasztal egyike dáma játékhoz volt intarziázva. Hat, kissé kopottas, nádazott, tiszafa székből Németújvár képére lehetett tekinteni. A szokásos csengőzsinór itt bojtot kapott ékességül. Itt volt látható három gobelin faliszőnyeg. Ennél a tételnél az 1870-es érték mindössze 1 forint 50 krajcár volt, az 1884-es viszont kerek 30 forint. Ludbregből egy 4 forintos cseresznye ágyat is hoztak, éjjeliszekrénnyel együtt - 1 Ft -, volt itt már régebben egy négyfiókos diófa sublót, cseresznye toalett-tükör, csizmahúzó és minden, ami ahhoz kellett, hogy itt lakhasson valaki. Milyen lehetett a faragott, „régi, goth Ízlésű" lámpa? Érdekes képet mutatott a biliárdszoba is, mivel minden volt benne, csak biliárdasztal nem. Gótikusnak nevezett lámpa itt is volt, csak sokkal olcsóbb: a kék szobában 2 forintos, itt csak 30 krajcáros értékű. Mint az előző szobában, itt is muszlinfüggöny takarta az ablakot. Volt itt két, rendkívül drága mahagóni ágy, melyek ugyan 10 forintot veszítettek értékükből 1870-é)ta, de még így is összesen 60 forintot értek, sőt a két éjjeliszekrény is 14 koronára becsültetett. Az állványos, mahagóni íróasztalt és a dió toalettasztalt nagyon lebecsülték: az első 20-ról 10 forintra esett, a másik 8 forintról 3,50-re. A három - nádüléses - tiszafa szék megőrizte 1,80-as összértékét. Volt itt még tükrös-márványos, dió mosdószekrény, mely 25 forintról 22-re amortizálódott - ez is hatalmas összeg -, valamint Intáról tiszafa szekrény, Ludbregből falitükör, egy tiszafa kanapé és új tételként a negyedik gobelin - hercegi címerrel - kerek 50 forintos értékben. Lavór, díszes, porcelán éjjelieclények szintén fellelhetők voltak.
