Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - ZSÁMBÉKY MONIKA A Batthyányak művészeti gyűjteményei. A körmendi kastély XVIII. század végi inventáriuma

A következő részben a történelmi személyeket sorolják fel, kezdve az antik hírességekkel: egy négy alabástrom szoborból álló sorozat, amely görög és római nagyságok fejét mintázta meg - Nagy Sándor, Arisztotelész, Lucius Verus és Trajanus képmását. Virginius - Vergilius? - és lányai bronz szobra 1782. január 22-én Bécsből került Körmendre. Újkori történelmi személyekről is voltak bronz mellszobrok: Caspar von Ambringen (Teuschmeister), III. Ferdinánd császár, Alba hercege, Hugo Crotius szerepel a listán. Csak találgathatunk, hogy minek a dekorálására készült négy ovális dombormű, amely szerecsen fejeket mintázott márványból. Figyelemre méltó, hogy a mitológiai és a történeti művek közül 15 szobrot Bécsből vettek át. Nem hiányoztak a vallásos témájú szobrok: a Szeplőtelen fogantatás Máriája elefántcsontból, gyöngyházzal díszített, viaszból készült talapzaton, egy Szentháromság-szobor hársfából. A középkorból egy bronz (!) gótikus angyalszobrot vettek fel a jegyzékbe, amelynek a szárnya elveszett. Erdentől felsorolnak egy Istenanya szobrot, továbbá két ülő parasztasszony szobrát. Az utóbbi három szobrot és két kínai festett fa figurát Németújvárra vitték át. A kastélyok közötti műtárgycseréket mutatja, hogy Németújvárról viszont 35 kis római ón dombormű mellkép - érmek?, pénzek? - került át. Ebben a részben feljegyeztek még négy fehérre festett, fából készült szupraportot, amelyet aranyozott gyermekfigurák puttók? - és vázák díszítettek. A „Museum" fejezet következő egysége a „Mindenféle" Allerley - címet viseli. Ide a különböző műszaki jellegű dolgok kerültek, ezekből csak az érdekesebbeket vettük át: A körmendi 1777. évi illuminációt - ünnepi fényjátékot bemutató rajz,

33 három hídmodell, egy másik Modell„Templum Necessitatis", egy nagy napóra, 4 hídverő (?), fűrészmalom modell, köszörűmalom modell, merítőgép, egy laxenburgi vízigépezet. A napórától kezdve valamennyi művet 1784. december 28-án Enzersdorf an der Fischa kastélyából vették át. A „Mindenféle" fejezet után a még vegyesebb „Különböző dolgok" - Verschiedenes - része következik. Találunk itt festett asztalterítőket, kutyákat és vadászjelenetet ábrázoló festett szupraportokat, a trautmannsdorfi vízesés rézre festett képét, ugyanerről két másik festményt Bécsből, a magyar korona képét a királyság címereivel, egy képtár - képgyűjtemény - vászonra festett képét, továbbá a már feljebb említett Hálzel-től egy kagylót és korallokat megörökítő, Bécsből átvett festményt. A kilencedik nagy fejezet a „Rézmetszetek" - Kupferstiche címet kapta. A csoportok beosztása ugyanazt a rendszert követi, mint a festményeknél, de sajnos igen hiányosan töltötték ki. A „Történeti képek és portrék" - Historien und Porträts részbe mindössze négy mű került: ezek közül három tézislap - egy a keresztre feszített Krisztussal, egy a Madonnával és egy ótestamentumi jelenettel. Kár, hogy nem jegyezték fel, kinek, milyen alkalomra és mikor készültek a lapok. A negyedik metszet egy furcsa kép Németújvánól, „le curieux Trompé', amelyet Hamasse festménye nyomán, Baudet

34 metszett. A következő fejezetek: a „Zsánerjelenetek" - Conversations Stücke - és a „ Tájképek és tengeri képek" - Landschaften und Seestücke - üresen maradtak. A „ Virág és állatképek " részben - Blumen und Viehstücke - is csupán kilenc grafikát sorolnak fel: különböző állatok, madarak, növények és szobrok képeit. Ezeket Kleiner

35 festményei alapján Friderich metszette, és Németújvárról kerültek Körmendre. Érdemes még pár szót ejteni a művek kastélyon belüli elhelyezkedéséről. A listán a leírt művek helye rendszerint fel van tüntetve. Sajnos, a helyiségeket csak számmal jelölték, valódi rendeltetésüket - díszterem, kabinet, ebédlő, háló, fogadó, könyvtár - nem. Azt az inventárium áttanulmányozása után azonban megállapíthatjuk, hogy néhány szoba - terem - különösen gazdagon díszített volt. A későbbi - XIX. és XX. századi - inventáriumokkal összevetve talán a szobák elhelyezkedése is világosabbá válik. Az 51. számú szobában húsz vallásos témájú képet, 39 portrét, négy török csatajelenetet, két állatcsendéletet és két festett asztalterítőt helyeztek el. Az 52. számú szobában négy portré és vallásos kép, egy tájkép, egy nagy kép a magyar koronáról és két szupraport függött. Itt helyeztek el még 13 szobrot, 25 római mellképet - érmet? -, egy templom modellt, a könnendi 1777. évi ünnepség fényjátékát bemutató képet. Az 54. számú szoba más hangulatot keltett, itt 28 zsánerjelenetet - holland népi életképet és tájképet - talált a látogató, 18 tájképet és tengeri képet, hét velencei városképet, 35 virages állatcsendéletet, hat török női és férfiportrét. Az 55. számú szobában kizárólag vallásos témájú festményeket találunk, összesen 35 képet. A legreprezentatívabb terem a 100. számú volt. Itt állítottak ki 65 nagyméretű portrét, a császári családról, a Batthyány család őseit és élő tagjait, hadvezéreket, főhercegeket, továbbá 11 - holland és flamand parasztcsaládokat ábrázoló - zsánerképet, kínai képeket, kilenc nagy történeti csataképet, valamint állat- és virágcsendéleteket. A festmények mellett a terem ünnepélyességét emelték a szobrok is: négy bronz mellszobor, négy márvány szerecsenfej, négy alabástrom portré - Nagy Sándor, Arisztotelész, Lucius Verus és Traianus -, és egy hídmodell kapott itt elhelyezést. Az inventárium arról is tanúskodik, hogy a különböző Batthyány kastélyok között jelentős volt a műtárgyforgalom: a XVIII. század végén főként Ludbreg, Bécs, Németújvár gyűjteményeiből történtek több ízben átszállítások. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a körmendi gyűjteményben különösen kiemelkedik a festmények nagy száma - 522 db. Összehasonlításul: Savoyai Jenő halálakor 1736-ban a schlohofi kastély leltárában 203 db festmény szerepel.

36 Grafika is volt bizonyára jelentős számban a kastélyban, nem tudjuk, hogy miért maradtak ki a listáról, csak 14 db van feljegyezve. Ha a műtárgyak korát vizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy a legtöbb XVIII. századi mű volt. Több híres reneszánsz festő műve másolatban szerepelt, ez elfogadott és bevett gyakorlat volt korábban. Néhány középkori táblakép és szobor is volt a gyűjteményben. Témáját tekintve legnagyobb számban történeti és bibliai jelenteket találunk, továbbá sok a portré. Kedvelt volt a tengeri táj és tájkép, csendéletek és zsánerképek. Ezek között sok volt a holland és flamand csendélet és zsánerkép. A későbbiekben érdemes lesz ezt a listát összevetni a többi XIX. és XX. századi leltárral, a művek változásait, a témák és műfajok módosulásait vizsgálni.