Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - ZIMÁNYI VERA A Magyar Országos Levéltárba került körmendi Batthyány Hercegi Levéltár

ff -f ä Tfw TTT* Vf? ^^^»»rÄW fcJM JMm* <*E&. L 3. Körmend első említését tartalmazó Pál fehérvári ispán ítéletlevele a Batthyány levéltárhói, 1238 ellátásukra vonatkozó feljegyzések: különféle uradalmi jelentések, a Batthyány I. Ádám által bevezetett igen magas színvonalú igazgatás során keletkezett iratok, összeírások, leltárak. Viszont nem menekült meg az a tömeges összeírássorozat, amelyet a jobbágyok gabona- és bortizedbeszolgáltatásairól vezettek, és amelynek, alapján megálllapítható lett volna a jobbágyok termelése, évtizedeken keresztül. E sorozat lefilmezésére 1956. november 4. előtt még nem került sor, így megörökítés nélkül égtek el a raktárban, illetve egy részük megtalálható a 35 fascikulusnyi megpörkölődött, rongálódott iratanyagban, és egy majdani restaurálás után talán kutatható lesz. Nagy mennyiségű uradalmi számadásanyag is filmfelvétel nélkül pusztult el a XVI-XVII. századi iratok közül. Ugyanígy égeti el sok vegyes gazdasági feljegyzés, nyugta, valamint széthullott peres iratok sok melléklete, ami a legkevésbé használható kutatási anyagnak tekinthető. Ezek egy része is megtalálható a megrongálódott iratok között. Viszont megmenekült az az egyedülálló iratsorozat, amelyet Batthyány I. Ádám készíttetett egy tiszttartójával: a hozzá folyamatosan benyújtott, összességében sok ezer kérvényről lényeges adatokat tartalmazó kivonatokat íratott öszsze hetenként, és minden egyes kérvény-kivonatra személyesen írta rá döntését. Ez a „supplicationum mérita" sorozat: a dátumokból megállapíthatóan az összes kérvénynek csak kb. a negyed része maradt meg - a többinek 1945-ben kellett elpusztulnia -, de még így is több mint 4000 kérvénykivonat maradt fenn, egyedülálló forráscsoportot képezve ebből a korból. Mivel a missziliseket nem szállítottuk fel a tűzvész előtt a Bazilika pincéjéből, ezeket nem érte újabb károsodás. így a már Iványi Béla által megállapított hiányok, elveszések 1945ben keletkeztek. Egy fontos információ: a levéltár XVIII. században rendezett és jelzetekkel ellátott un. Törzsanyagán belül a „Miscellanea"sorozat tartalmazza a legtöbb és legrégibb középkori oklevelet, ezeket különben a levéltár átemelte a Középkori Gyűjteménybe, a Diplomatikai Levéltárba, de éppen legrégebbi, XIII-XIV. századi oklevelek hiányoztak! 1965-ben Eisensladtban (Kismartonban) kutattam és megismerkedtem ifj. Batthyány-Strattmann László herceggel, az akkori családfővel. Ő elmondta, hogy a háború végén az Ausztriába történő menekülésükkor kiemelték a levéltárból a legrégibb okleveleket, és azokat most is őrzik, a trautmannsdorfi családi rezidencia egyik.páncélszekrényében. Egyben felajánlotta, hogy ha az Országos Levéltár egy fényképésszel együtt kiküld engem Trautmannsdorfba, ott lefényképezhetjük ezeket az okleveleket. Én erről a nagylelkű ajánlatról hazatérve jelentést írtam a Magyar Országos Levéltárnak - ekkor már nem ott dolgoztam, hanem a Történettudományi ßtbifTii«. 4. kép. II. Ulászló címeradományozó oklevele Batthyány Boldizsárnak és Benedeknek, 1500. december 12. Intézetben -, de erre a kiküldetésre már nem került sor. Ezek az értékes, igen korai oklevelek azóta sem hozzáférhetők, de legalább azt tudjuk, hogy nem vesztek el, hanem megvannak. A levéltár 1953- óta csak igen kis tételekkel gyarapodott, olyan iratokkal, amelyek a háborús viszontagságok között magánszemélyekhez kerültek, és amelyeket évtizedek múlva szolgáltattak be. A levéltári gyarapodási napló szerint csupán 0,01-0,02 fm, azaz egy-két centiméternyi,