Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - RÁCZ GYÖRGY A Batthyány család a középkorban

A BATTHYÁNYAK ÉVSZÁZADAI - TUDOMÁNYOS KONFERENCIA KÖRMENDEN (2005) 27-36. OLDAL RACZ GYÖRGY A BATTHYÁNY CSALÁD A KÖZÉPKORBAN Bevezetés Amikor öt évvel ezelőtt a Somogy Megyei Levéltár igazgatója, Bősze Sándor felkért, hogy írjam meg Nagyatád középkori történetét, még nem sejtettem, hogy ez a helytörténeti munka kiindulópont lesz számomra a Batthyány család középkori történetének későbbi feltárásában. A Somogy megyei Atádot a Batthyányak őse, kővágóörsi

1 Kis (Parvus) György 1395-ben kapta adományul Zsigmond királytól, két évvel korábban, mint a család későbbi nevét adó Battyánt. így a somogyi település a család legrégibb birtokai közé tartozott. Egy alapos helytörténeti dolgozat nem kerülheti meg a birtokos család történetének feldolgozását, így botlottam bele a Batthyányak középkori történetébe.

2 Azon nem lepődtem meg, hogy a család történetéről monográfia nem készült, mert számos, a Batthyányaknál a középkorban politikai szempontból fontosabb család történetét sem dolgozta fel a magyar történettudomány, mint például a Garaiakét vagy a Cilleiekét. Azon már inkább elcsodálkoztam, hogy a XIV-XV. századi kezdetekről még egy önálló folyóiratcikk sincs, a család történetéről szóló mérvadó irodalom a XVI. századi személyekkel kezdődik, és néhány mondattal utalnak csupán a középkori ún. „előzményekre", átvéve a korai irodalom állításait. A Batthyány család középkori történetét olyan bevezetőnek tekintették, amin minél hamarább túl kell esni az előszóban. Való igaz, a Batthyány család a XVI. században lett az ország vezető főnemesi famíliája, és az emelkedés századokon át tartott. Érthető, hogy a történészek érdeklődésének előterében a XVI-XVII-XVIII-XIX-XX. századi nagy személyiségek álltak. Nem hanyagolható el azonban az a körülmény, hogy a család történetében a főnemesség megszerzése, a XVI. század eleji nagy „megugrás" - a németújvári, majd a rohonci uradalom megszerzése - szerves folytatása volt a XIV-XV. századi birtok- és családpolitikának. A XIV-XV. századi, ún. előzmények nélkül tehát nem érthető meg a család XVI. századi története, a középkori előidők éppen a felemelkedés kulcsát adják a kutató kezébe. Ezért érthetetlen az a nemtörődömség, amivel a történészek a család középkorát mellőzték, annál is inkább, mert az oklevelek egy része régóta olvasható a Zalai Oklevéltárban. Monográfia és szaktanulmányok hiányában ezért első lépésben igyekeztem összegyűjteni a történeti irodalomban elszórtan megjelent állításokat. Elsősorban a pontos leszármazásra voltam kíváncsi, és itt kezdődtek a problémák. Ahány szerző valamilyen okból megemlítette a Batthyányak középkori történetét, annyiféle genealógiai táblával találkoztam. Némi rosszindulattal azt mondhatnánk, ezek a leszármazási táblák néha még nem is hasonlítanak egymásra, és ha adataikat ellenőrizni szeretnénk, óriási akadályokba ütközünk. Kiderül, hogy megbízhatóságukat soha nem ellenőrizte senki. Jó nevű történészek minden kritika nélkül elfogadták a korábbi irodalom állításait, a kutatók a téves adatokat egymástól vették át a XVIII. századtól kezdve, a felmerülő problémákon és ellentmondásokon pedig nem gondolkoztak el. Az lett ennek az eredménye, hogy ma, ha szakirodalom alapján szeretnénk vázolni a család középkori leszármazását, eredetét, a közkézen forgó különböző variációkba tökéletesen belegabalyodunk. Ezek után az egyetlen lehetséges megoldás, ha összegyűjtjük a levéltári forrásokat, és ezek pontos értelmezésével megpróbáljuk kideríteni a valóságot. A család levéltári források alapján rekonstruálható, valódi korai története, saját későbbi eredethagyománya és a róla szóló szakirodalom közötti ellentmondások példa értékűen mutatják a magyar genealógiai kutatás és irodalom eredendő hibáit és buktatóit, felhasználhatóságuk korlátait. Az alábbi tanulmányban tehát azt szeretném bemutatni, hogy mi volt a család származástudata, „eredetmonclája", ez hogyan alakult ki és ezzel szemben milyen középkori genealógia rajzolható meg az oklevelek alapján.

3 Először azonban érdemes szemügyre vennünk a szakirodalmi adatokat. A Batthyányak a genealógiai irodalomban A XIX. század közepéig napvilágot látott irodalmat, Wagner, Lehoczky, Szklenár műveit Nagy Iván dolgozta bele 1857-ben megjelent, azóta is gyakran használt családtörténeti művébe. E szerint a Batthyányak „eredetét a hét magyar vezér egyikétől, Örstől származtatják... Zala megye Örs vára tőle vette nevezetét. Említett Örs vezér nemzetségéből származódnak állíttatik Renold, ki 1160-ban élt és bizonyos, hogy magát de Eörs vagy dégénère Eörs írta. Ettől szakadatlan folyamatban a családfa így támad:'

4 (1. ábra) Mint majd látni fogjuk, ez a családfa, bár tartalmaz valós neveket és kapcsolatokat is, ebben a formájában levéltári adatokkal nem igazolható, több „tudós" generáció genealógiai ötleteinek minden alapot nélkülöző kombinációja. Az 1868-ban megjelent Pótkötetben Nagy Iván már felhasználhatta Tárnok Alajos munkáját is,

5 amely „Őrs vezértől (972. év) kezdve hozza le a családot", e munkának azonban még az újkori részei is használhatatlanok voltak a későbbi kutatás számára. Az Örs vezértől való származás nagyon szívósnak bizonyult, az irodalomnak ez az „örsianus" vonulata erőteljes hatást gyakorolt a valóban tudományos igényű történetkutatókra is. Az egyébként kiváló genealógus, Wertner Mór 1892ben megjelent, a magyar nemzetségekről szóló könyvében

6 az Örs/Örsúr nemzetségnél tárgyalja a Zala megyei Felsőörsön birtokos nemeseket, egy hat évvel később épp általa már hamisnak minősített" 1155. évre keltezett oklevél alapján. Wertner ez esetben rosszul kombinált, adatai közé nemcsak hamis oklevelek, hanem más családokra vonatkozó adatok is bekerültek, amellyel csak fokozta a zavart. A sok használhatatlan genealógia között üde színfoltnak számít az 1897-ben megjelent Pallas lexikon Batthyány szócikke, amely már nemcsak a témával foglalkozó addigi kutatók, általában a korábbi irodalmon alapuló ellenőrizetlen adatait