Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - ZIMÁNYI VERA A Magyar Országos Levéltárba került körmendi Batthyány Hercegi Levéltár
A helybeli értelmiség, különösen Kőszegi János igazgatótanító, akit 1945. augusztus 7-én a körmendi BatthyányStrattmann hercegi levéltár gondnokává neveztek ki, tudatában volt annak, hogy milyen értékek pusztulnak itt el. Ő mintegy húsz tanítványa segítségével nap-nap után nagy kosarakkal hordatta és mentette a levéltár anyagát és ideiglenesen a helyi plébánián helyezte el. De nagy erőfeszítéseket tett dr. Kevey István ny. főszolgabíró is, hátizsákkal kezdte menekíteni az iratokat. Egy ízben elzavarták az orosz katonák, de másnap újra visszatért, sőt, a várban közmunkát végző magyar civileket is megkérte, hogy segítsenek neki az. iratok mentésében. így sikerült egy héten keresztül összesen mintegy negyven nagy kosárra való iratot összeszedni, ezeket tíz szekérrel a lakása közelében bérelt szobába vitette, majd átadta a levéltári iratok nagyobb részét megmentő Kc>szegi János igazgató-tanítónak) A levéltár épületéből kiszórt iratanyag egy további részét, két teherautónyi rakományt az orosz katonák kihordták a mezőre és a szomszéd Nádasd község határába. Ismét csak lelkes tanárok és diákok szedegették össze és mentették ezeket a kidobott dokumentumokat, melyeket az orosz katonák előzőleg felgyújtottak. „A kb. egy fél szekérre való anyag, ami időközben megázott, nem tudott lángra kapni, hanem lassan izzott egy része, illetve füstölgött. Ebből a halomból szedtük ki Kőszegi útmutatása szerint a még értékes, használható leveleket, fel jegyzéseket, papírtekercseket és raktuk viszonylag egységes rakatokba, ahonnan Kőszegi János egy helyi fuvarossal szállíttatta el. "' A helybeliek önfeláldozó és lelkes munkája tette lehetővé a központi kulturális szervek részére is, hogy eredményes munkát végezhessenek akkor, amikor ehhez már egyáltalán hozzájutottak. 1945. szeptember l-jén dr. Kapossy János és dr. Fügedi Erik teherautóval jelent meg Körmenden. Ekkor az orosz városparancsnok engedélyével, orosz tiszti kísérettel szemlét tarthattak a kastély belső helyiségeiben is. A helyszíni szemle nyomán egy 3 tonnás teherautónyi vegyes iratanyagot még aznap beszállítottak Szombathelyre, a Ferences zárdába. A rakomány közt volt a kastély emeleti sarokszobájában az alomszalma, kóc, bútortöredék és emberi fekáliák közül és a kályhalyukból összeszedett mintegy 2000 darab középkori oklevél is. Szeptember 29-én dr. Kapossy János és dr. Borsa Iván újabb teherautóval érkezett Körmendre, ahol megelégedéssel tapasztalták, hogy az előző hetekben a levéltár egész anyagát átszállították a plébánia magtárába, az oratóriumba és a kertészeti épületbe, s itt ez az anyag immár meglehetős biztonságban van. 1947. június 19-22-én és augusztus 13-án Keszthelyre szállították a Körmenden őrzött iratokat. A helybéliek szerettek volna Keszthelyen egy regionális kutatóbázist kialakítani, hiszen ekkor a Festetics-levéltárat is itt őrizték. Felkérték a korábbi hercegi levéltárost, dr. Iványi Bélát, aki ekkor Vonyarcvashegyen lakott, hogy rendezze a teljesen szétzilált levéltárat. Ö ennek a kérésnek eleget is tett, és amennyire lehetett, időrendben rakta össze a nem jelzeteit és nem misszilis jellegű iratokat, a XVI-XVII. századi misszilisekről pedig jegyzéket készített. 5 A levéltárat 1953-54-ben vette át és szállította Budapestre az Országos Levéltár, az eddig Szombathelyen őrzött részt is elvitte. E szállítás előtt azonban befogadásra alkalmas helyiséget kellett teremteni. A Szent István-bazilika pincéjében - helyesebben pincéiben - a Fővárosi Levéltár által kialakított raktárak és munkahelyiségek közül az Országos Levéltár is megkapott néhányat, és akkor értesítette a Keszthelyi Múzeumot arról, hogy mind a Batthyány, mind pedig a Festetics-levéltárat elszállítják. Az előreláthatóan nagy levéltári munka elvégzésére vették fel a jelen sorok íróját a Magyar Országos Levéltárba, aki 1953-ban szerzett levéltárosi diplomát. A helyi kutatás szempontjait, köztük saját kutatási lehetőségeit védelmező Goal Káiroly keszthelyi múzeumigazgató fellebbezett a döntés ellen, de hosszas huzavona után végül 1953-ban és 1954-ben átvehette az Országos Levéltár a Batthyány levéltárat. A továbbiakban csak meglehetősen személyes hangon tudok írni a levéltár sorsáról, hiszen az összefonódott fiatal szakemberként eltöltött 7-8 évi munkámmal és 1956-tal. Én lettem a Batthyány levéltár referense, és fő munkám e nagy levéltár rendezése és leltározása volt. De részt vett a rendezés első fázisában dr. Bakács István, az Országos Levéltár családi levéltárak osztályának akkori vezetője, valamint mindvégig két raktárkezelőnő is. Iványi Béla nagyvonalakban felállította a teljesen szétdúlt levéltárat: rendezte a XVIXVII. századi missziliseket, és egyetlen nagy időrendi sorozatban helyezte el a XVI-XVII. századi, jelzettel el nem látott iratok zömét. Az Országos Levéltár rendezési elvei ettől eltértek: előbb helyreállítottuk a hercegi levéltár segédkönyvekkel és jelzeteléssel ellátott fő iratsorozatait - Acta Antiqua, Majorátus, Senioratus, Acta Memorabilia -, majd a jelzet nélküli, óriási mennyiségű iratot is igyekeztünk funkciója, provenienciája szerint rendezni, s ha semmi egyéb fogódzópont nem volt, úgy tematikusán, vagy forrástípusok szerint csoportosítottuk azt. így pl. külön-külön sorozatokba került a nagy mennyiségű, igen értékes urbárium, a leltárak, a tiszttartói utasítások, a földesúri alkalmazottakra és „famíliára " vonatkozó iratok, a török vonatkozású iratok, és természetesen uradalmanként rendezve a nagy mennyiségű birtokigazgatási és számaclásanyag. Egy sokoldalúan tagolt, jól kutatható levéltárat sikerült így kialakítani. Az 1950-es években az Országos Levéltárban már nagyarányú mikrofilmezési munkák folytak, a fotóosztályt folyamatosan el kellett látni filmezni való, rendezett iratokkal. 1956 őszén a Batthyány levéltár filmezését is tervükbe állították. Én tiltakoztam, mondván, hogy még csak durván, nagy vonalakban sikerült végrehajtani a rendezést, s amíg a teljes anyagot nem rendeztük, addig további reponálandó darabok is előkerülhetnek, az egyes csoportokon belüli finomabb rendezést is ellenőrizni kellene, mert ha pl. egy clatálás félreolvasása miatt rossz helyre került iratot fényképeznek le, úgy az véglegesen a tévesen megállapított helyen lesz megörökítve. De a fotóosztály vezetője, Ha Bálint hajtatatlan volt: a gépek nem állhatnak, azokat ki kell használni. A Szent István bazilika pincéjében elvégzett nagyvonalú csoportosítás után így történeti értékük szerint fontossági sorrendben jelzeteltük az általunk létrehozott csoportokat, melyeket első lépésként a XVI-XVII. századi iratoknál alakítottunk ki. Ami nem volt beilleszthető sem a korábbi rendezések során jelzettel ellátott
