Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - BAJZIK ZSOLT A körmendi Batthyány kastély műkincseinek és levéltárának sorsa 1945 után

várudvarról elszállíthassák. A rendőrkapitány azt a választ kapta a városparancsnoktól, hogy klozettpapír céljára ­amennyire az illetőnek szüksége van - vihet el bárki, de az összes levéltári iratokat nem adják oda, mert arra a katona­ság is igényt tart. Ennek ellenére Peszeszér József hercegi fő­kertész biztatására - aki oroszul beszélt a katonákkal - Kevey István hátizsákkal megjelent azon a félreeső helyen, ahová a levéltári anyagot tárolták, és sikerült az 1500-l600-as évek­ből való iratokat megmentenie. Egy ízben az orosz katonák elzavarták, de másnap visszatért oda, és folytatta a régi ira­tok mentését. A rekkenő júliusi melegben az orosz katona­ság lanyhábban teljesítette a szolgálatát, s miután a várkas­télyban munkaszolgálatosokkal is dolgoztattak, ezeket kérte meg, hogy segítsék a levéltári anyagok mentését. A terv si­került és egy jő héten át, a márványtermen és a parkon át si­került 40 nagy kosárra való iratot a kertészeti helyiségbe vi­tetnie, ahol azokat nagyjából átválogatta, és 10 szekérrel az általa bérelt helyiségbe szállíttatta. Kevey István elmondása szerint Kőszegi János igazgató 1945. július havában napon­ként 20 iskolás fiúval mentette és hordta a levéltári iratokat, melyeket nagy kosarakban a plébániára vittek. Kevey István 17 q súlyt kitevő, részben magán, részben gazdasági levéltá­ri anyagot, okleveleket, leveleket, számadásokat és könyve­ket, két csillárt az üvegdíszítések maradványaival, egy Mária Terézia korabeli dísznyereg roncsot, egy bronz ágyúcső mo­dellt, egy ágyúcső modell felét adta át Kcxszegi Jánosnak. 1947 júliusában Kevey István nyugalmazott főszolgabíró kér­te a miniszteri biztosságot, hogy a még birtokában lévő 1300-1700-as évekből származó kb. két mázsányi levéltári iratot, királyi diplomákat szállítsák el, mivel a lakásába orosz katonákat szállásoltak be, így nem látta biztosítva a levéltári anyag megmaradását. Kőszegi János a miniszteri megbízatás után elsősorban a várkastély kocsiszínjében felhalmozott le­véltári anyagot helyezte biztonságba a plébánia hivatal mag­tárában ömlesztett állapotban. A 34 köbmétert kitevő anya­got minden válogatás nélkül iskolás gyerekekkel, talicskán, kézikocsin, majd az erdőhivatal fogatán szállították át. Ösz­szeszedték még a sertéspásztor házához, valamint a Hegyal­jai csárda mellé kiszállított anyagból is kb. három köbméter­nyit. Ezt szintén az iskolás gyerekek segítségével, hátizsák­ban és talicskán szállították 2-2,5 km távolságra mindaddig, amíg az időjárás ezt lehetővé tette. A beszállítás után Kősze­gi János nyomban nekilátott az anyag rendszerezésének az Iványi Bélától tanult eljárás szerint. 1947-ig mintegy 18 000 darabot szedett rendbe, és még mintegy 4-5000 levelet. A vá­logatás közben előkerült az Iványi által nyelvemlékként megjelölt 27 darabból négy. Borítékba helyezte az előkerült okleveleket és oklevélmaradványokat. Belső Ilontól és Her­ceg Jenőtől átvette a szétszórt levéltári anyagból általuk meg­mentett „több-kevesebb levelet". 25 1946 januárjában a körmendi kastélyon sarló-kalapácsos vörös zászló lengett. Az Új Hang című újság szerint történelmi pillanata volt ez a szocialistáknak, mivel „a feudalizmus egyik fellegvárában a vörös hadsereg fiatal, izmos katonái dalol­nak. A nyilatkozó Hídvégi Sándor városbíró szerint a néme­tek az utolsó percig tartották a várost, és minden mozdíthatót elvittek. A lakosságot súlyos veszteség érte. „A levéltár nagy ré­sze is elpusztult. Amit lehetett megmentettünk. A szemét között találtunk Zsigmond király korabeli kutyabőröket. A megmentett anyagot átadtuk a kultuszminisztériumnak. ' 25 Az 1946. évi állapotokra jellemző volt, hogy még a tavasz folyamán a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztosságának vezetője három darab kezeslábas beszerzésé­nek engedélyezését kérte a munkatársai számára, mivel a körmendi Batthyány-Strattmann család levéltárának kb. 2000 középkori oklevelét emberi fekáliából kellett kiszedniük. 2(1 1947 nyarán a Batthyány-féle hitbizomány felkérésére a Kör­menden végzett házkutatások eredményeként 117 darab műtárgyat szállítottak Budapestre, és adtak át a hitbizomány gondnokának, dr. Varga Jenő ügyvédnek. Fügedi Erik 1947. novemberi jelentése szerint a körmendi kastélyból még 1945-ben sikerült biztonságba helyezni a ma­gyar történet szempontjából igen nagy jelentőségű könyvtárat, levéltárat, valamint fegyvergyűjteményt. Az akkori nehéz szál­lítási viszonyok között mindössze 4000 kötetet számláló könyvtár került Budapestre felszállításra, míg a levéltár telje­sen szétbomlott, és ennélfogva csak nagyon nehezen szállít­ható anyagát ideiglenesen a plébániahivatal pajtájába helyez­ték el, a fegyvergyűjtemény megmaradt részét pedig a római katolikus iskola két kis raktárhelyiségében tárolták. Mindkét gyűjtemény gondnokául a VI. b. üo. akkori vezetőjét, dr. Se­bestyén Géza miniszteri osztálytanácsost, és Kőszegi János ró­mai katolikus iskolaigazgatót nevezték ki. Az 1945 utáni évek során a gyűjtemények jogi helyzete is tisztázódott, amennyiben kiderült, hogy a tulajdonos Batthyány-Strattmann László Rómában, a pápai kúriáiban, mint kamarás teljesített szolgálatot, tehát nem tekinthették nyugatra menekült személynek, és így a tulajdona nem esett az elhagyott javak, fogalma alá. A levéltárban több ezer középkori okmány mellett a két Zrí­nyi Miklósnak hozzávetőleg 200 eredeti levele volt található, fegyvertárában pedig a törökkori végvárak harcainak tárgyi em­lékeit őrizték. Ennek a szem előtt tartásával tárgyalást folytatott Fügedi Erik a hitbizományi gondnokkal. Olyan egyértelmű meg­egyezés jé)tt létre, hogy mindaddig, amíg a tulajdonos véglegesen Magyarországra vissza nem tér, a gyűjteményt megfelelő múze­umokban ideiglenes letétként helyezik, el. 27 1947-ben a nyomo­zások után az volt a vélemény, hogy tovább kell folytatni az el­járást, mivel a helyi pártok szintén a kastély volt bútoraival vol­tak felszerelve, ill. a Körmend környéki falvakba is kerültek bú­torok, képek és levéltári iratok. 28 Keleti István nyomozó 1947. június 19-20-án, majd szep­tember 4-én ismételten megjelent Körmenden, és eljárása so­rán rengeteg tárgyat, műkincset, bútort gyűjtött ekkor össze, melyek között volt két béírkötésű festmény gyűjtemény, egy­egy kötetben 38 akvarell, 11 rajz és rézkarcok, 66 kg levéltá­ri anyag, rengeteg bútor és sok apró használati tárgy. 24 Varga Jenő hitbizományi gondnok 1947. július 2-án Buda­pestről küldött levelet Kőszegi Jánosnak, melyben felkéri, hogy segítsen a miniszteri biztosságnak a további kutatás­ban. Arról is ír, hogy csak ekkor értesült a miniszteri biztos­ság működéséről, s mint hitbizományi gondnokkal vele ezt eddig senki nem közölte, pedig így sok félreértést el tudtak volna kerülni. Varga Jenő is megköszönte Kőszegi Jánosnak a fáradozását, és kérte, hogy közölje vele, hogy milyen ki­adási voltak az üggyel kapcsolatban. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom