Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - VADAI ISTVÁN Batthyány Ferenc és Balassi Bálint
megáll a lábán, mert önálló képre épül. A szakirodalom egyenesen az epigramma műfajához szokta közelíteni e strófákat. De ha ezek nem új versek, akkor hogyan azonosíthatnánk a Sajátkezű versfüzér-t a levélben emlegetett új versek-ke\? A válaszhoz a mondat egy további szavát kell megvizsgálnunk, mégpedig az elme kifejezést. Első közelítésben azt gondolhatnánk, hogy ész, értelem jelentésben szerepel, vagyis a jutottak elmémre azt jelenti, hogy kitaláltam. Az elme kifejezés Szenei Molnár Albert 1604-es latin szótárában Mens, Memoria, Ingenium jelentésekben szerepel. Vagyis az ész, értelem jelentések mellett használatos emlékezet jelentésben is. Ekkor pedig, Balassi mondata jelentheti azt, hogy új strófákra leltem az emlékezetemben. Korábban is emlékezett szép strófákra, bizonyára küldött is belőlük, most újabbak jutottak az elméjére, memóriájából további versszakokat idézett fel. Ha okfejtésünk helyes, akkor itt annak bukkantunk nyomára, hogy maga Balassi beszél korábbi verseinek idézetgyűjteményeiről. Ilyen korábbi versek strófáiból álló kompilációt pedig hármat is ismerünk. Az egyik természetesen a már említett Sajátkezű versfüzér. Ebben az öt strófából álló sorozatban minden szakasz külön helyről származik, az első és utolsó strófa talán teljesen önálló szerzemény. 12 A második szintén a körmendi levéltár anyagából, Batthyány Ferenc levelezéséből került elő, 13 a főúr kezeírásával. Ez a hat strófából álló sorozat három Balassi-énekből emel át két-két versszakot. 11 A harmadik idézetgyűjtemény a Balassa-kódex vegyes - vélhetően nem a törzsanyaghoz tartozó - részében található. 1S A szakirodalomban általában a másolók ügyetlen próbálgatásának vélik a Célia-énekek szakaszaiból álló szerkesztményt.' (> Pedig három példánk szoros párhuzamba állítható, s pusztán a legfeltűnőbb közös jellemzők vizsgálata is valószínűsíti, hogy hasonló technikával, hasonló meggondolásból készültek. Nem pusztán az köti össze őket, hogy Balassi szerelmes verseit használják építőanyagul. Feltűnő például, hogy egy alkalommal ugyanahhoz a vershez nyúlnak; szívesen idéznek a Célia-versekbé)l, sőt talán még a kis-ciklusok szimmetrikus, vagy párokra épülő szerkezete is hasonlít egymáshoz. Arra gondolunk tehát, hogy a szakirodalom eddigi véleményével szemben ne csupán Balassi autográf kéziratát tekintsük szerzői alkotásnak, hanem a Batthyány Ferenc másolatában fennmaradt idézetgyűjteményt, és talán a BalassakódexAien fennmaradt Célia-egyveleget is. Balassi költői életművében a korai versektől a kései költemények felé haladva számos tendenciaszerű változást figyelhetünk meg. Ilyen például a versforma változása. A Nagyciklus versformáit tekintve eleinte heterogén, aztán gyakorivá válik benne a Balassi-strófa, és ez végül majdnem kizárólagos lesz a Célia-ciklusban. Hasonlóképp folyamatszerűnek tűnik a versek terjedelmi változása is. A korai darabok terjengősebbek, később feszesebb szerkezetek jönnek létre, a költemények terjedelme lerövidül, a Célia-ciklusnál már a három-szakaszos verset nevezhetjük szokásosnak. Mindkét folyamattal rokonítható az a gondolat, hogy a korai Balassi-versek még ének-versek, dallamra készültek, énekelve adhatták elő, ám a kései daraboknál már ritkábban találunk informatív nótajelzést, a Célia-ciklusnál pedig már egyáltalán nem. A szakirodalomban ezen a ponton szokás megjelölni a magyar szövegvers megszületésének pillanatát. 1 " Érdekes kontrasztot kap ez a kép, ha mögé rajzoljuk azt a szituációt, amiben a korábban tárgyalt kis-ciklusok létrejöttek. Formai tekintetben minden tárgyalt mini-ciklusunk homogénnek nevezhető, egyetlen kivétel a Batthyány-féle egyveleg nyitó két strófája. De ennyire még a legszabályosabb Célia-ciklus is heterogén. Terjedelem tekintetében az idézetgyűjtemények logikus folytatásként jelennek meg az életmű legvégén, hiszen a kisterjedelmű Coleia-darabok után természetes módon jut el Balassi az egyetlen versszaknyi terjedelemhez. A Sajátkezű versfüzér esetében szokás is így vélekedni. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy itt a költő önálló címekkel látta el mind az öt egystrófányi darabot. Kérdés azonban, hogy a nem autográf másolatok mennyire tükrözik a gyűjtemények korábbi állapotát. Batthyány Ferenc nyilván azért kapta ezeket a strófákat, hogy udvarolhasson v elük, saját leveleibe illeszthesse őket, tehát még a feltételezett Balassitól származó állapotában sem volt feltétlenül címük. A Balassa-kódex Cé\i'd-egy\ elege tulajdonképpen bókoló hasonlatgyűjtemény, itt ugyancsak az egyértelmű funkció miatt nincs szükség címekre. A Sajátkezű versfüzér talán azért van ellátva címekkel, mert ez nem udvarlás céljára készült, hanem a költői életmű lírai foglalata. Nótajelzések tekintetében megállapíthatjuk, hogy egyik gyűjtemény sem hivatkozik dallamra. Ám a szituáció azonnal értelmezi is ezt a jelenséget. Levélbe szőtt idézetnek nem szokás nótajelzést adni. Még akkor sem történik ilyesmi, amikor a versforma változása ezt indokolttá tenné. Vagyis azok a folyamatok, melyek a teljes Balassi-életművet jellemzik, a formai egységesülés, terjedelmi rövidülés, a dallam háttérbe szorulása és a szövegvers megjelenése, értelmezhetőek Balassi költészetének szuverén belső fejlődéseként. Ám az önidézetekből épülő kis ciklusok nem pusztán ezeknek a mágneses erővonalaknak a mentén jönnek létre. Az a tény, hogy Batthyány Ferenc határozott céllal kér verseket, udvarló leveleibe szeretné illeszteni őket, arra inspirálja Balassit, hogy túllépjen addigi költő eljárásain. Az énekek rövidülése amúgy is együtt járt a tartalom sűrűsödésével. Az életmű végén található versek határozottabb képgazdagabbak, telítettek metaforákkal, egymást érik a kifejező tömör hasonlatok. Csak egyetlen lépés kell, hogy Balassi eljusson az. epigramma műfajáig. Az életmű amúgy is tart az énekelt verstől az olvasott ké)ltemény felé, csak egy lépés kell, hogy könnyedén igazodjon a prózába applikálható, aforizmatikus kifejezésmódig. Balassi a cento műfajában, az öniclézés technikájában találta meg azt a formát, mellyel betetőzte szerelmi líráját. És ebben a folyamatban Batthyány Ferenc nem is egyszerűen csak inspirálta őt, hanem mint a szerelmes levelek írója, a versek átírója, igyekezett követni is. Úgy véljük tehát, hogy Batthyány Ferenc kiemelkedően fontos szerepet játszott a XVL századi magyar líra történetében. Az a bizonyos második fűkunyhó, ahová Balassi járt, nem egyszemélyes klub volt. Egy főúri klubtagot az elmondottak alapján bizonyosan odasorolhatunk.
