Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel

számba menő könyvet is, még 1584 előtt, ő adhatta az akkor még protestáns Balassi Bálint kezébe. Úgy véljük tehát, hogy eddig vázolt feltevéseink közel járhatnak a valósághoz, s ezért Batthyány Boldizsár könyvgyűjtői tevékenységére úgy tekinthetünk, mint amely nagyban hozzájárult Balassi költé­szetének megújításához. Batthyány Boldizsár jelmondata is lehetett volna a Balassi portréján szereplő „Arte et Marte" felirat, hiszen tudományos és művészeti érdeklődése mellett a vitézi életben is jeles dol­gokat vitt végbe. 43 A törökök elleni sikeresen harcolt 1578-ban Kanizsánál, 1580-ban a gobornoki vár romjainál. 1587. au­gusztus 19-én, Dersffy Ferenccel és Nádasdy Ferenccel együtt, nagy győzelmet aratott a törökök felett Sárkányszigetnél, a Za­la vármegyei Hahót mellett. Nicolaus Gabelmann (15??—1596), csepregi iskolamester latin nyelvű ódát írt a csatáról, amelyet korábbi művéhez a Monomachiá\\oz csatolva, Batthyány Fe­rencnek dedikálva adott ki. 44 Ugyenez a Gabelman jegyezte fel naplójába Balassi Bálint halálát is. HS Később Fridericus Latomus is megírta a csata történetét. 46 Balassi 1589 októbere és 1591 eleje közt hosszabb időt töltött Krakkóban. Itt értesülhetett arról, hogy 1590. február l-jén, Németűjvárott meghalt atyai barátja, Batthyány Boldi­zsár. 1 " Ő akkor, 1590 elején még arra számított, hogy a len­gyelek hadjáratot indítanak az ukrajnai végeken a törökök ellen. Hivatalosan is felkérték katonák toborzására. 48 Fenn­maradt Kürtössy Zsigmondnak 1590. április 16-án írt, óvato­san fogalmazott toborzó levele. 49 1590 őszén azonban már nyilvánvaló lett, hogy a sokak által várt törökellenes hadjá­rat elmarad. Aki vitézkedni szeretett volna, annak Magyaror­szág felé kellett vennie eztán is az útját. Balassi tehát Krak­kóban töltötte az idejét, mert korábban azt ígérte, hogy négy esztendeig távol marad hazájától. Öccsének írt levele szerint hazulról hiába várt hozzá méltó katonai megbízatást: „Ne vél­jen uram senki oly bolondnak, hogy ha ott kinn tisztessége­sen szolgáltatnának vélem, hogy örömesben az szolgálatban, mint az versfaragásban nem foglalnám az elmémet. De ha nem szolgáltatnak vélem, medgyekP Az hibhei bíróságot végyem-é fel? Nem illik. Megházasodjam-é? Annak ellent mondtam. Azért uram így lévén az dolog, hogy meg sem há­zasodhatom, s az szolgálatra sem lévén hivatalom, nem jobb-e, itt kisebb bosszúsággal s elmémnek vékony törődésével urakkal s hercegekkel való nyájasságban az időrnöt elmúlat­nom, mint otthon csak az sanyarsághan és morgolódásban? Bezzeg, ha valamely szorgos gondot bíznának reám, mint Tatát vagy Palotát, ahol kínkíntelen distrahálnom [nyugtala­nítani] kellene elmémet az virtus gyakorlásra, elbadnám Krakkót érette; s úgy el is távoztathatnám az emberek rágal­mazását, mert az mindennapi munka és fáradság az testet is megszelídítené, az gondviselés penig az elmémet is meg­enyhítené azhívolkodáshan, ..." ,0 Balassi Krakkóból vette fel a kapcsolatot majdani barátjá­val, a 17 esztendős Batthyány Ferenccel (1573-1625), Boldi­zsár fiával, akit akkor még személyesen nem ismert. 1590. november 11-én innen küldött ajánlólevelet egy lengyel vitéz érdekében. 51 A levél fordulatai jól érzékeltetik azt, hogy mi­ként lehetett a hűbéri függőség jegyében fogant magyar szó­használatot a költészetben a szerelmi szolgálatra, illetve rab­ságra is alkalmazni: ..Tekintetes nagyságos úrnak, Batyány Ferenc uramnak, énnekem jó nagyságos vitéz uramnak adassék, ez levél. Tekintetes Nagyságos vitézlő úr! Az szolgála­tom ajánlása után áldom az Nagyságod életét. Ez levélvivő lengyel ifjú, aki az Nagyságod' idvözült atyjának nevendéke, keresi meg Nagyságodat, hogy Nagyságodnak, is szolgáljon; miérthogy szinte úgy szerette meg az udvarába lakni, mint az galamb azt a házat, ahol mézes búzával szokták tartani. Ké­rem Nagyságodot én is, mint esméretlen Nagyságos urarnot, Nagyságod légyen jó kegyelmes ura, terjedjen evvel is az Nagy­ságod jó híre-neve, hogy ilyen messze földről, idegen országbéliek is szolgálják Nagyságodot. Oztán bizony, ha a kiváltképpen való jóakarat nem vezérlené Nagyságodhoz, az szegénség innen ki nem kíszerítené, mert igazán mondhatja Sándorkint, hogy nem bánt szegénség, mert- ez itt benn is jó nemes ember gyermeke, mind értéke, böcsülete, igaz, eléggé megvagyon. - Azért könyörgök én is Nagyságodnak, hogy az minemű jóval Nagyságod ez János uramhoz lészen, az Nagy­ságodhoz való jó szívért és az idvözült uram atyádnak való szolgalatjáért, azt az jót többítse meg Nagyságod e jámboron, én érettem, ilyen hazája hagyott nyavalyás szolgádért s rabo­dért; hadd tessék meg, hogy nemcsak azoknak fog könyörgé­sek Nagyságodnál, azkik szolgálták és szolgálják Nagyságodot (kiknek igazság szerint is tartozik Nagyságod jóval lenni), ha­nem azoknak is, azkik szolgálni akarják Nagyságodot, noha ez ideig nem szolgcdhattáik; kiknek noha semmi jóval nem adós Nagyságod, de azért, ha érdemök előtt meghallgatja Nagyságod könyörgésököt, inkább tündöklik, vele az Nagysá­god embersége és vitézlő úrfi természete. Azért lássa Nagysá­god s cselekedje azt, azmi Nagyságodhoz illik, kién én is, amíg élek, szolgálom Nagyságodot. Isten éltesse Nagyságodot, s vezéreljen az atyád nyomán, az ő lelkével, nevének dicsére­tire, hazádnak épületire s magadnak minden lelki-testi jovai­ra, s légy nagy vitéz! Amen. Datum Krakkó, Szent Márton napján az új szerint, 1590 esztendőben. Nagyságod' szolgája a Balassi Bálint LDBG'"> 2 Külön érdekessége a levélnek az, hogy Balassi Ilosvai Péter Nagy Sándorról szóló históriás énekéből idézett egy fél sort: Vagyok Alexander, nem bánt szegénség, Sem kalmár nem vagyok, kinél fösvénség, De, tudjátok, vagyok királi felség; Azért bennem nincsen tekéletlenség. 53 Balassi e levelének záró kívánsága, a „légy nagy vitéz!" csak később kezdett valóra válni. Istvánffy Miklós (1538-1615) tör­ténetíró Carolus Clusiussal folytatott levelezésében több ízben is hírt adott Batthyány Ferenc életének alakulásáról. 1590. szeptember 4-én, Zágrábból: „Batthyány nagyságos úr fia ha­jóval elutazott, hogy lássa Velencét és Padovai. A dalmát par­tokról indult útnak és a napokban érkezett vissza épen, egész­ségesen. Ezután azonban - mint ő maga mondja - a lovaiban s vadászkutyáiban leli örömét. " Rimay János (1569-163D éppen ekkoriban, 1590. június 10-én, „Pünkösd napon" ina első ismert levelét Thelegdy Pál­hoz, Kisvárdára, mégpedig a „Csáktornya mellett való, Vidóc nevű falucskában "s többek közt úti tervét ismertette: „Magam állapatja, most ebben áll, hogy itt bátyám és anyám házánál lakom. Az más héten, Isten egészségem adván, Velencében

Next

/
Oldalképek
Tartalom