Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

NAGY KORNÉL Megemlékezés Tóth István György történészről

NAGY KORNÉL MEGEMLÉKEZÉS TÓTH ISTVÁN GYÖRGY TÖRTÉNÉSZRŐL (1956-2005) Soha nincs könnyű helyzetben az az ember, akinek szeretett tanáráról kell megemlékezést tartania, s még nehezebb a helyzet, amikor egy olyan nagy formátumú magyar tudós életútját kell méltatnia, aki a sors kegyetlensége miatt - nagyfájdalmunkra - hagyott itt minket. Egykori tanítványként - jó tizenhárom évvel ezelőtti, egyháztörténeti szeminárium jut eszembe - ekkor nyílt először alkalmam megismerkedni vele. A foglalkozás elején feltette azt a kérdést, hogy hogyan válhatunk jó történésszé, s rögtön meg is válaszolta: „minél több nyelvet legalább olvasási szinten elsajátítani, mindig kíváncsinak lenni, mert a kifogyhatatlan kíváncsiság az, ami a történettudomány szekerét előrébb viszi". Ez utóbbi kijelentés mindig meghatározta Tóth István György tudományos tevékenységét. Jó értelemben vett intellektuális nyughatatlanságának köszönhető, hogy tudományos ismereteink gazdagodtak Magyarország koraújkori társadalom-, művelődés-, és egyháztörténetéről, amelyeket mintegy kétszáz idegen- és magyar nyelven megjelent tanulmány, forrásközlés, s több monográfia is fémjelez. Tudományos pályáját ugyanakkor meghatározták tanulmányai: 1975-1980 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-latin szakán végezte tanulmányait Makkai László, Zimányi Vera, s a közelmúltban eltávozott H. Balázs Éva történész professzorok vezetésével. Sorsának alakulásában meghatározó volt ugyan a történelem szak, azonban mindig is nagy hálával gondolt a latin szakon szerzett tudására, ahol Borzsák István professzortól a klasszika filológia szakmai fogásait sajátította el, s ezt később nagy haszonnal tudta kamatoztatni a magyarországi koraújkori missziókról szóló forráskiadványaiban. Fontos mérföldkő volt életében az egy éves tanulmányi ösztöndíj a franciaországi Nancy egyetemén, ahol alkalma nyílt megismerkedni a nemzetközi történész műhelyekben folyó kutatásokkal. 1981-től egészen 2005. július 14-én bekövetkezett haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársaként dolgozott, ahol 1999-től a kora-újkori osztály vezetését vette át az ugyancsak korán eltávozott Szakály Ferenctől. Mindeközben alapító oktatója volt a Közép-Európa Egyetem (Central European University) Történettudományi, valamint 1997-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészet Tudományi Kar Történettudományi és Művelődéstörténeti Tanszékének. A Történettudományi Intézetben kristályosodott ki történészi pályája. Előbb a kora-újkori magyar társadalom- és művelődéstörténet kérdései foglalkoztatták, s mindezeket a nemzetközi tudományos műhelyek újabb eredményeivel igyekezett összevetni. Ennek eredménye volt több évi intenzív Vas megyei, körmendi kutatás után egyetemi doktori (1983), majd a téma továbbfejlesztett változataként Körmend társadalma a 17. században címmel megvédett kandidátusi értekezése (199T). E kutatás folyományaként 1996-ban jelent meg Mivelhogy magad írást nem tudsz...című monográfiája, amelyben az írni-olvasni tudás képességén keresztül mutatta be a nyugat-magyarországi társadalom korabeli mentalitását, műveltségét és gondolkodását. Jómagam Tóth István György ezen időszakhoz köthető társadalom- és művelődéstörténeti vizsgálatait kevésbé ismertem, de annál inkább alkalmam nyílt belelátni az utóbbi tíz esztendőben végzett egyháztörténeti tárgyú kutatásaiba. Legnagyobb vállalkozása a hódoltsági római katolikus missziókról szóló gazdag szentszéki forrásanyag feltárása volt. Túlzás nélkül elmondható, hogy az általa közkinccsé tett, és sajtó alá rendezett dokumentumok a kora-újkori egyetemes és magyar egyháztörténet alapvető forrásanyagát képezik. Fontos kiemelni tudósi merészségét is, hiszen a római Hitterjesztés Szent Kongregációjának - Sacra Congregatio de Propaganda Fide - történeti levéltárában őrzött nagy menynyiségű, magyar vonatkozású misszionáriusi jelentések és levelezések egybegyűjtése már önmagában véve is embert próbáló feladatnak bizonyult. Sőt a források nehézkes, vontatott elkülönítése, illetve rendszerezése mellett szembe kellett néznie a szokványosnál is bonyolultabb paleográfiai, és filológiai nehézségekkel is. Tóth István György ez irányú kutatásainak előzményeként meg kell továbbá említeni, hogy más kutatókkal együtt tevékeny részt vállalt a Benda Kálmán által szerkesztett, és 1989ben megjelentett két kötetes Moldvai csángó-magyar okmánytár összeállításában. E kötetben XV-XVIII. századi, a katolikus moldvai csángókra vonatkozó szentszéki jelentések tudományos és magas színvonalú forrásközlése szerepelt. Itt kell külön kiemelnünk Benda Kálmán személyét, mivel Tóth István György a forráskiadások vonatkozásában mindig is mesterének tartotta, s több helyen is nyomatékosította, hogy a forrásközlések módszertanában hatással volt rá, s tőle leste el e szaktudomány fogásait. Benda Kálmán ösztönző egyénisége mellett kiemelte a múlt egyik legnagyobb magyar történész egyéniségét, Hodinka Antalt is, aki többek között a magyarországi görög katolikus ruténekre vonatkozó szentszéki anyagok közzétételében alkotott maradandót.