Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - KAPOSI ZOLTÁN A herceg Batthyány család nagykanizsai uradalma a feudalizmus utolsó korszakában
tum bérletére vonatkozott.''' Igen gazdag volt a bérelhető egységek listája. Szerepelt köztük vendégfogadó, malom, korcsma, lakás, pálinkafőző, mészárszék, borospince, temető és őrlakás, kert, tárház - raktár -, kiszolgáló épület, bolt, kávéház. Ehhez még hozzá kell vennünk nyilván azt is, hogy Kanizsa város az. úrbéri szerződések révén már önmagában is bérleti díjat fizetett a lakók által bírt földekért, plusz a szerződésekben vállalat egyéb lehetőségekért. Ebből a felsorolásból is világosan látható, hogy a XIX. század első felében a bérleti díjakból származó bevétel igen fontos része volt az uradalom jövedelmének. Érdekes ugyanakkor, hogy uradalmi nagybérlet nem alakult ki a kanizsai birtokon a forradalom előtti korszakban, vagyis jelentősebb földterületeket nem adtak ki másoknak, kire majd csak az 1850-es években, már más gazdasági körülmények között került sor, amikor a földesúr bevételei mindenhol csökkentek, s rákényszerült hosszú távú stratégiai lépésekre. Nem véletlen, hogy 1848-ban Batthyány Fülöp herceg eladta az. érdi uradalmat a dúsgazdag Sina György bankárnak. 3 " S nyilván az sem, hogy 1850-ben a kanizsai nagybirtok egy részét, mégpedig a homokkomáromi kerületben lévő tiszti épületet, szántókat, s a zsigárdi pusztán lévő földeket évi 5000 pengőért bérbe adta három embernek, nevesül Nagy Eleknek, feleségének Grauntár Carolinának és Pákozdy Ferenc mérnöknek. A szerződésben kikötötték, hogy a homokkomáromi szőlőket, aminek bevétele oly fontos volt az uradalomnak, nem érinti a contractus' 58 Forrásaink és az összehasonlítható adataink alapján úgy tűnik, hogy valószínűleg a Batthyány-hercegi kanizsai birtok nem tartozott a legjövedelmezőbb uradalmak közé, de negatív irányban sem lé)g ki a magyarországi nagybirtokok közül. Erre utal, hogy 1843-ban a kanizsai uradalom tiszta jövedelme 35 000 forint volt, míg az enyingi birtok 51 600 forintot, az érdi uradalom 28 000 forintot hozott, pedig területileg mindegyik jóval kisebb volt, mint a kanizsai. 39 A bevételeket csökkentő tényezők között ki kell emelnünk a majorsági belső üzemkört, amely ebben a korban a magyarországi ismert uradalmak bruttó bevételeiből 25-30%-ot szinte mindenhol elvitt. A költségtételek között meghatározó volt a tisztek, alkalmazottak pénzbeli és áeputátum-jellegü fizetése, az egyre erőteljesebb építkezések anyag- és munkaerőköltsége, de szerepel a kiadások listáján a Batthyány hercegnek átutalt összeg is. Ez utóbbihoz mindig rendben kellett tartani a kanizsai kastélyt, a huszároknak biztosítani kellett a ruhát. Ezeken kívül a földesúri patriarchális funkciók egyre teljesebb megnyilvánulásai is jcrvedelem-csökkentő hatást gyakoroltak. Akárcsak máshol, úgy a kanizsai uradalomban is nagy szerepe volt a földesúri jótékonykodásnak, az adományoknak. Csak néhány jellegzetes példa erre: 1835. május végén Batthyány Fülöp herceg elrendelte, hogy a kanizsai tűzvész károsultjainak 300 kéve zsúpot, 105 szál fát, és 24000 cserepet, valamint 53 500 téglát ingyen adjanak. 1 " Szintén ugyanebből az évből származik Hoiváth Pál árendás molnár könyörgő levele, miszerint nagy volt a szárazság, s így kevesebb gabonát tudott őrölni, s kérte, hogy ármáajából valami engedtessen", amit a herceg Bécsből keltezett levelében az utolsó negyedévi bérleti összeg elengedésével jóvá is hagyott.' 1 Az egész Európában jelentkező 1846. évi éhínség következményeinek enyhítésére 1847-ben 62 szűkölködő jobbágy kapott 304 pengőforintnyi gabonát és egyéb élelmiszert. '- Az ilyen típusú adományok az önkéntes jövedelemtranszfer tipikus formái voltak a tradicionális Európában, ugyanakkor néha igen magas jövedelemallokációt is eredményezhettek. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás és következményei Az 1848-as forradalom hosszú politikai előcsatározások után viszonylag gyorsan létrehozta azokat az alaptörvényeket, amelyek a jobbágyság eltörlésére, s vele párhuzamosan egy polgári tulajclonrendszer kiépítésére, s főleg a szabad paraszti földek kialakítására vonatkoztak. A törvényeknek végrehajtása vidékenként nagy eltéréseket hozott, hiszen fogadtatásuk nagyban függött az addig elért jogi és társadalmi állapotoktól, a gazdasági fejlettségtől, a politikai radikalizmustól. Különösen a mezővárosi népességek értelmezték nehezen a törvényeket, mivel a legtöbb oppidum egyértelműen úrbéres köté)ttségűnek minősült. Ebből következően az általuk használt földek nagy része cenzuális, általában a földesúri tulajdon alá eső föld volt, amelynek tulajdonjoga továbbra is a földesúré maradt, így nagyon komoly megváltási árat kellett fizetniük. Ez hosszú időre visszavethette egyes mezővárosok fejlődését. Tetézte a bajt számos mezőváros esetében, hogy a megváltási ár kifizetése elvitte az addigi felhalmozott jövedelmet, vagyont, ugyanakkor a magasabb városi népsűrűség miatt viszonylag gyorsan elkezdtek emelkedni a telekárak. Kanizsa városa 1848 tavaszán szinte azonnal megszüntette a cenzus fizetését, s ebben az évben a város népe nem adta már be a kilencedet sem, sőt a város jogot formált arra is, hogy az uradalom legeltetését korlátozza és a város lakosainak szabad szőlőtelepítésre engedélyt adjon. A város nem ismert el semmiféle urbarialis rendszert. ' 3 Úgy vélték, a hercegnek nincs joga úrbéri kötelezettségeket, szolgáltatásokat követelni a várostól, hiszen ő kárpótlást kap majd a kincstártól. Arra is maradtak fenn adatok, hogy a város népessége 1848 telén az urasági erdők területét kezdte fosztogatni, minden ember vitte a fát, hiszen a jogszolgáltatás visszaesett, aminek egyik legfontosabb okai a bizonytalan közjogi-, politikai és hadi helyzetben keresendők. Maradtak azonban olyan vitás kérdések, amelyek rendezésére majd csak az 1850-es években kerülhetett sor. így például az uraság és a város által addig közösen használt legelőket és erdőket el kellett egymástól jogilag különíteni, tagosítani és telekkönyvezni. Értelmezni kellett az 1811. évi szerződést azon okból, hogy magánjogi vagy urbarialis szerződésről volt-e szó, ami azért volt lényeges, mert ennek függvényében derült ki, hogy a földesúrnak állami kárpótlás jár-e az elveszített 165 telekért, vagy pedig a lakosoknak maguknak kell megváltani az általuk használt földeket." Ezekre a kérdésekre a végleges válaszok majd csak az 1850-es években születhettek meg. Ábra- és képjegyzék 1. ábra. A zsidó családfők számának változása 1728-1848 között Kanizsa városában. 1. táblázat. A kanizsai uradalom területének megoszlása 1810-ben (magyar holdban)
