Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - SARLAI SZABOLCS Marsili és a Batthyányak a Rába védelmén 1683-ban
S K M PROiN IENS IS COM IT: 2. ife^p. (Kihajtható térkép) Luigi Ferdinando Marsili által javasolt és felállított védelmi rendszer a Rábán 1683-ban, amelyet a törökök és tatárok június 30-án áttörtek, majd megindultak Bécs ostromára. közlekedési útvonalakat, sőt tapasztalataiból kiindulva átfogó javaslatot tett a Haditanácsnak a folyó védelmi vonalának megerősítésére. 10 Marsili részletesen felmérte a folyó szélességét és mélységét, a partok állapotát: vajon azok mennyire alkalmasak arra, hogy természetes védelmi vonalként szolgáljanak. Úgy vélte, Szentgotthárd felett szükséges a folyó kiszélesítése, mert könnyen át lehet gázolni rajta. Valószínű - okulva az 1664. évi eseményekből - gondolt arra az eshetőségre, hogy az oszmánok ismét Stájerország (Stiria) felé kísérlik meg a betörést Ausztriába. A másik lehetőség a Rábaköz mocsaras-lápos vidékén mutatkozott és a győri erőd ostromát feltételezte. Marsili a Rábán túli - Sárvár térségében kezdődő és Stájerország felé húzódó - dimbes-dombos, majd hegyes vidékben is stratégiai pontot látott, ahonnan a folyó ellenőrzés alatt tartható. Figyelmet szentelt a malmoknak, amelyek szerinte azért fontosak, mert alkalom adtán a molnároktól az oszmánok is bárkákat szerezhetnek, amikből könnyen építhetnek hidat. Ezért azt a tanácsot adta, hogy a bárkákat gyűjtsék össze. Öt híd építését, illetve megerősítését javasolta 11 Győrtől Szentgotthárdig 12 : Árpásnál és Keszőnél, ahol út vezet a Marcalhoz, valamint Pápa és Veszprém felé. A folyótól egy ágyúlövésre fekvő Sárvár megerősítését is tanácsolta, amit szintén híd köt össze a Székesfehérvár felé vezető úttal. Körmenden és Szentgotthárdon pedig a Kanizsáról vezető országút hidjai könnyítették meg az átkelést Graz irányába. A Szentgotthárd és Körmend közti szakaszt tartotta a leggyengébbnek, ezért feltétlenül a szentgotthárdi híd megerősítését kérte és azt tanácsolta, hogy a lakosságot költöztessék át a Rába bal partjára. Szerinte a hidak teherbíró-képessége megfelelő, elbírják a hadfelszerelést és az ágyúkat is. Gondolt a hidak védelmére is: 500 fős helyőrséget tartott szükségesnek minden egyes hídnál. Azt javasolta, hogy az átkelőhelyeket palánkkal szegélyezzék, azokat pedig árkokkal ássák körbe, az egyes helyőrségek között lovasszázadok járőrözzenek, sőt mindegyik strázsahelyen legyen ágyú, hogy veszély esetén a folyómentieket figyelmeztetni tudják. Úgy vélte, nem kell császári haderőt kivezényelni a védelemre, mert azt a magyarok is képesek ellátni, bár az is igaz, hogy a császári parancsnokságnak alárendelve képzelte el ezt. Véleményében az a kételye fogalmazódott meg, miszerint a magyarok nem lelkesednének a császári katonai jelenlétért. Nagyjából 42 gázlót számolt össze, ahol szükségét érezte az erődítéseknek. 15 A folyópart azon részein, ahol könnyű lett volna felkapaszkodni, javasolta, hogy alakítsák a mederre merőlegessé a partokat, ahol szükséges cölöpkerítéssel erősítsék meg, valamint a mederbe vert hegyes cölöpökkel nehezítsék meg az ellenség átkelését. Szorgalmazta, hogy a parton az éltesebb fákat vágják ki, valamint a vízből emeljék ki az öreg fákat, mert azok mind-mind az ellenség átkelését könnyítenék meg, hiszen a fák bevágásával hidat verhetnének, a vízben úszó fák pedig egy-egy híd alapját képezhetnék. A Rába megerősítése Marsili a Rába természeti állapotáról szóló mappáját védelmi javaslataival együtt 1683 május elején postával Pozsonyba küldte, ahol a császári katonai vezetés konzultált a magyar főnemesekkel a Rába megerősítéséről. 1 ' A magyarországi hadak fővezére, Lotharingiai Károly fogadta Draskovich Miklós országbírót, akinek alattvalói hűségéről Marsili viszont nem volt meggyőződve. A herceg mindenesetre a Rába menti helyőrségek felügyeletét Batthyány Ádámra - a dunántúli főkapitány, Batthyány Kristóf fiára 1Sés Draskovichra bízta. Az országbíró biztosította saját alattvalóinak hűségéről a herceget, és azt kérte tőle, hogy a helyőrségekbe ne küldjön német katonákat, mert jelenlétük feszültséget szítana köztük és a magyarok között, tekintve, hogy őket élelmezni és kvártélyozni kellene. 16 Elég, ha csak egy német tisztet küld, aki felügyeli az erődítési munkákat, és felméri a magyar katonaság erejét. Lotharingiai Károly a feladatra Marsilit választotta ki, akinek személyével a bécsi udvar is egyetértett. A főparancsnok hamarosan magához kérette a soproni táborból, s május közepén megbízólevelet 1 " adott neki. Ez a menlevél jogosította fel, hogy részt vegyen a Vas, Sopron és Győr vármegyék által összehívott partikuláris gyűlésen 1 ", ahol felmérték, milyen erőkkel is rendelkeznek a védelmi munkálatokra. A keszői tanácskozáson jelen volt az elnöklő Draskovichon kívül a győri püspök és Nádasdy István, Thököly Imre sógora is. 19
