Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is megerősödött.

267 A megmaradt ország területén mindenütt megfigyelhető a nagybirtokos réteg nagyszabású építkezési hulláma, amelynek Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései szerves részét alkották. Az építtető elhatározását követően a középkortól kezdve minden építkezés első lépése a tervrajz elkészítése volt. Készítője az egyes Batthyány várak és kastélyok építésének fenti ismertetésében „fundáló" néven említett mester. A tervező ebben az időben és még később is céhes építőmester, a kor ettől eltérő képzést nem ismert. Az építész elnevezés csupán cím, amelyet a kőművesmester viselhetett, ez azonban nem jelentett magasabb végzettséget, az ugyanis akkor még nem létezett. Giovanni Battista Orsolini is „Az Bécsi Fundáló" megnevezéssel szerepel a Poppel Évával Dobra várára kötött szerződésben. Elnevezése azt jelzi, hogy a szerződésben részletesen leírt építkezés részére ő készítette a tervrajzokat és építési vállakozóként egyúttal ő volt annak megvalósítója is. Orsolini alkalmazását megelőzően hozzá hasonló képesítésű volt Franz Allio mester is, valamint a Batthyány várakat és kastélyokat építő, gleisdorfi Thomas Weiss mester, aki az általa végzett építkezésnek szintén tervezője is volt. Céhes mesterképzéssel rendelkeztek az említett graz-i tervező „művészek" is, mint Pietro Valnegro vagy Johann Walter. Valamennyien idegen földről érkeztek, mert néhány felvidéki szabad királyi várostól eltekintve a Királyi Magyarországon nem léteztek építő céhek. A szerződésekből egyébként az is kiviláglik, hogy az építőanyagot az építtető szolgáltatta, csakúgy, mint a segédmunkát, a megvalósításhoz elengedhetetlen napszámosokat. A munkát a vállakozó pallérja vezette. Ő volt állandóan a helyszínen, ő irányította a magával hozott kőműveseket, kőfaragókat, ácsokat, sőt még az építtető által a munkára adott uradalmi mestereket is. Az építkezések összefogó vezetője mégis a földesúr építtetőt képviselő helybeli tiszttartója vagy várnagya, aki urával állandó levelezésben állt vagy személyes kapcsolatával biztosította az építkezés menetét az anyagellátástól az étkeztetésig és a szállásokig, a tervező és vállakozó mesternek a helyszínre viteléig, sőt a kifizetésig. Az alkalmazott tervezők, vállakozók, mesterek és legényeik legtöbbje a közeli stájer tartományból érkezett és a gráci céh tagja még abban az esetben is, ha állandó székhelye Gielsdorf vagy Hartberg volt. Graz a Belső-Ausztriának nevezett, több tartományt magába foglaló és 1620-ig önálló vezetéssel rendelkező fejedelmi székvárosként jelentős művészeti központja volt a Habsburg-monarchiának. Művészei és mesterei, akik közt sok volt az itáliai, lombardiai és velencei, a művészet későreneszánsz stílusát közvetítették a Királyi Magyarország nyugati részeibe.

268 Az 1590 és 1640 közötti Batthyány építkezésekből ugyan nagyon kevés maradt meg, az ismert töredékek azonban főként a belső-ausztriai tartományokra jellemző, lombardiai későreneszánsz manierizmusának stílusát képviselik.A Stájerországból alkalmazott művészek és mesterek mellett kezdettől fontos szerepet töltöttek be a bécsiek. Az 1601 és 1607 között említett „bécsi fundáló mester" németújvári és rohonci szereplése arra vall, hogy a család két kiemelkedő rezidenciájának tervezésére a császárvárosból szerződtettek szakembert. A korszak végén több helyen alkalmazott Orsolini megjelenése azt mutatja, hogy Batthyány II. Ferenc halála után a stájer összeköttetés szálai meglazultak és az építtető család megújuló bécsi kapcsolataival ismét előtérbe kerültek az ottani művészek és mesterek. Ők azután I. Ádám építkezésein már mindenütt vezető szerepet játszottak. Az 1640 után alkalmazott művészek és mesterek azonban már az akkor új, a barokk stílus korai képviselői voltak. Munkásságukkal - amint arra az újabb kutatás eredményei is felhívták a figyelmet - országszerte nagyszabású építési hullám indult meg.

269 A korai barokknak erre a nagyjelentőségű hatására felfigyelő művelődéstörténeti kutatás nyomán az azt megelőző későreneszánsz korszakára is érvényes Klaniczay Tibor megállapítása, amely szerint „a korai barokk művészetnek sokkal jelentékenyebb anyagi és társadalmi bázisa volt, mint ahogy azt feltételezni szokás".

210 Batthyány II. Ferenc és felesége, Poppel Éva építkezései arra hívják fel a figyelmet, hogy a művészetek virágzását fellendítő anyagi és társadalmi bázis már a XVI-XVII század fordulójának évtizedeiben is igen jelentős volt. Az 1590 és 1640 közé helyezhető Batthyány építkezések, akár stájer, akár bécsi mesterek készítették tervrajzaikat és megvalósítóik bármely területről is érkeztek, műveik kisebb eltérésektől eltekintve azt az itáliai eredetű későreneszánsz építészetet képviselik, amely a Habsburg-monarchia Dunamenti tartományaira és országaira egyaránt jellemző volt. Képjegyzék 1. Németújvár vára 1639-ben. Johann Ledentu rajza. Wien, Nationalbibliothek, Handschriftsammlung. Cod. 8622. No. 204. Műemlékvédelmi Tudományos Intézet fotótára, Ledentu rajzok, no. 65. 2. Szalónak vára a XIX. század végén. Az Osztrák - Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország. IV., 149. p. 3. Dobra vára 1639-ben. Johann Ledentu rajza. Wien, Nationalbibliothek Handschriftsammlung, Cod. 8622. No. 206. Műemlékvédelmi Tudományos Intézet fotótára, Ledentu rajzok, no. 67. 4. A rohonci kastély 1639-ben. Johann Ledentu rajza. Wien, Nationalbibliothek, I landschriftsammlung, Cod. 8622., No. 207. Műemlékvédelmi Tudományos intézet fotótára. Ledentu rajzok, no. 68. 5. A rohonci kastély 1678-ban. Esterházy Pál tollrajza. Harald Prickler: Die lockenhauser Maurer- und Steinmetzenzunft. Zur Landeskunde des Burgenlandes. Festschrift Hanns Schmicl. Eisenstadt, 1998. 187. p. 6. A bozsoki kastély 1678-ban. Esterházy Pál tollrajza. Harald Prickler: Die lockenhauser Maurer- und Steinmetzenzunft. Zur Landeskunde des Burgenlandes. Festschrift Hanns Schmid. Eisenstadt, 1998. 185. p. 7. kép. Batthyány II. Ferenc (1573-1625) képmása. Olaj, vászon, XVIII. század. Németújvári Vármúzeum, Németújvár. 8. kép. Lobkowitz Poppel Éva (1590 k.-l640) képmása. Magántulajdon.