Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

thyány család e téren előkelő helyet foglalt el. Ennek a tár­sadalmi helyzetnek a fenntartása megkövetelte a birtokolt várak és kastélyok fényének biztosítását, amely nemcsak azok karbantartását, hanem állandó bővítését is szükségsze­rűvé tette. Építeni tehát mindig kellett, amellett, hogy az idő múlásával változó igényeknek is eleget kellett tenni. Az eb­ben az időben már nagylétszámú udvartartás számára a csa­ládi rezidenciák középkori méretei semmiképpen nem felel­tek meg. Németújvár vagy Szalónak, vagy akár Dobra várá­nak ismert középkori kiterjedése nem tette lehetővé a több száz fős udvartartás elhelyezését és annak működtetését, sem a kötelező főúri reprezentáció követelményeinek nem felelhetett meg. A rezidenciák bővítése, amely komoly anya­gi követelményekkel járt, elengedhetetlen volt. A történettudomány megállapítása szerint a középkor vé­gén minden több várral, kastéllyal vagy akár csak udvarház­zal rendelkező főúrnak volt egyetlen központi rezidenciája, amely általában állandó lakóhelye volt. Itt élt családja, itt volt családi temetkező helye, itt tartotta kincstárát és levéltárát és ez volt legfőbb birtokigazgatási központja. 251 A XVI-XVII. század folyamán ez az elv és jogszokás alig változott. A Bat­thyány család központi rezidenciája, amint erről már szó esett, Németújvár vára volt. A többi mellékrezidenciának számítható, amely azonban nem zárta ki, hogy a család va­lamelyik tagja ne más várat tekintsen kedvelt tartózkodási helyének, mint II. Ferenc Szalónak várát. A hivatalos repre­zentáció székhelye ugyanakkor Rohonc kastélya, ahol töb­bek között uralkodónak kijáró tisztelettel és ünnepélyesség­gel fogadták Bethlen Gábort. A bővítés és az átépítés szükségét a körmendi kastély épí­téstörténete illusztrálja. A négysaroktornyos középkori épü­let háromosztatú nyugati és emeletes szárnyával és magas fa­lakkal kerített udvarán feltételezhető, valószínűleg fából emelt gazdasági melléképületekkel rendelkező kastély a XVII. század elején már a mellékrezidencia szerepének sem felelhetett meg. A hozzá tartozó uradalmat irányító személy­zet elhelyezésére is kevés volt, az oda látogató földesúrnak pedig nem nyújthatott reprezentatív szállást. Bővítését ez tet­te indokolta, átépítését pedig akkor már elavultnak tekintett külső és belső megjelenése. A több várral és kastéllyal rendelkező nagybirtokos csa­ládoknak voltak azonban olyan, birtokközpontban álló lakó­épületei, többnyire azonban félreeső, a fontosabb közleke­dési útvonalaktól távoli épületeik is, amelyekbe csak nagyon ritkán, uradalmaik szemmel tartása és ellenőrzése szempont­jából jelentek meg. A Batthyány birtokok közt ilyen volt Ra­kicsány kastélya, amelyben építkezés alig történt, legfeljebb csak karbantartás jellegű. A rezidenciaként használtakban, amelyekben egymást váltva sokszor tartózkodott a család, kisebb megszakítások­kal majdnem folytonos volt az építőmunka. Erre már azért is szükség volt, mert a többszáz fős személyzet és udvartartás rövid idő alatt oly mértékben használta el az épületet, hogy ott legfeljebb fél évig lehetett tartózkodni, azt követően fel­újításra szorult. A családi birtokoknak az 1590-es években történt átvéte­le után megindított és Batthyány II. Ferenc halála évéig, 162 5-ig tartó folytonos építkezés alapvető főúri igényeket elégített ki. Az ahhoz szükséges pénzügyi fedezetet elő kel­lett teremteni, s a Batthyány dominium és a családfő egyéb bevételei ennek anyagi alapját biztosítani tudta. Az ismertetett várak és kastélyok fél évszázados építésének költségeit azonban még megközelítően sem lehet megbecsül­ni. A családi levéltár iratai ilyen jellegű elszámolásokat nem tartalmaznak. Az idézett gazdasági iratokban, tiszttartói jelen­tésekben csupán elvétve található olyan felvilágosítás, amely­ből a felhasznált építési anyagok árára vagy az építkezésben alkalmazott mesterek számára kifizetett pénzösszegre utalnak. Az építési anyag jelentős részét az egyes uradalmak állíttatták elő jobbágyaikkal, a majorságok cselédségével vagy állandó­ra alkalmazott uradalmi mesterekkel. Ha külső szakembert szerződtettek, munkabérének egy részét természetben, a min­dennapi élelmezésben, gabonában, borban, sőt hizlalt sertés­ben fizették. A Németújvár, Szalónak, Rohonc vagy Körmend várának és kastélyának, az ismertetett épületek átépítésére, bővítésére vagy akár csak karbantartására, felújítására fordított összeg nagyságrendje ismeretlen. Az 1590 és 1640 közötti fél évszázadból Dobra vára ese­tében idézett és a bécsi Giovanni Battista Orsolinivel kötött szerződés nyújt kivételes felvilágosítást az építkezések árá­ról. Az I637. február 3-án kötött megállapodás szerint a mes­ter a belső és a külső várat elválasztó árokba készítendő pin­ce és afölé emelt emeletes lakószárny, abban az új palota felépítéséért ötezer és kétszáz rénes forintot, négy mút gabo­nát, 24 köböl árpát, borsot, lencsét, 4 startin bort, 4 hizlalt sertést, 10 mázsa marhahúst, 2 mázsa vajat és 4 mázsa sajtot kért, valamint abban az esetben, ha a helyszínen van, teljes ellátást, szállást, sőt Németújvártól vagy Rohonctól Dobráig a helyszínre szállító szekeret. Saját magán kívül az állandó jelleggel jelen levő pallérjának is szállást és a tiszttartó aszta­lánál teljes ellátást, kőműves legényeinek pedig a vár alatti mezőváros magánházaiban történő elszállásolást. A törede­zett és megégett, hiányos szövegű szerződés második részé­ben említett konyháért és az afölé emelt, szintén emeletes szárnyért száz tallér és 450 rénes forint készpénzt, összesen három startin bort kért. Végül az első részben megírt munka fejében száz tallér, a másodikért huszonöt tallér előleget kö­tött ki A teljes munkáért összesen 1800 rénes forint járt neki a bőséges természetbeni juttatás mellett. 252 Összehasonlításként ugyanebben az időben Orsolini ha­sonló összegekért szerződött a Batthyány I. Ádám által vé­geztetett németújvári és rohonci építkezésekért. 255 Az I636. május 10-e után a németújvári vár „öreg palotá"-jának és an­nak környéke átépítésére kötött, német nyelvű és magyar fordításban fennmaradt szerződésében 1900 forint készpénz, meghatározott mennyiségű bor, búza, rozs, hús, sajt, hízott sertés, valamint étel szerepel. 251 A következő, 1637. évi szer­ződésben 2450 forint, 60 akó bor és 8 köböl búza, az ugyan­csak 1637. évi rohonci szerződésben pedig 5950 forint, 50 akó bor és 16 köböl búza. 255 Az l630-as évekből ismert szerződések alapján csupán Or­solini mesternek a németújvári várban és a rohonci kastélyban végzett munkájáért tízezer forintnál is több készpénz és tekin­télyes mennyiségű bor, gabona és egyéb élelmiszer járt. Többezer forintos építkezésekről szólnak azok az adatok is, amelyek a Batthyány család mellett más vezető nagybir-

Next

/
Oldalképek
Tartalom