Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

amelyet 1600 körül már cserepeztek és amit a XIX. századi metszetek még tető alatt ábrázolnak. Az építésnek mindezzel még ekkor sem volt vége. 1615 és I62O között ismételten kőművesek és kőfaragók dolgoztak Szalónakon. Az újabb építkezés vállakozó mestere és vezetője a nagyjából ugyanebben az időben Németújváron szereplő, gleisdorfi Thomas Weiss kőművesmester volt. A helyi tiszttartók leveleiben az Anderli kőművesnek nevezett, a Németújvárról már ismert Friedrich Inau és Peter szerepelnek, akik a külső vár udvarán most is meglevő, betemetett ciszternát készítették. Ebből az időből származhat a belsővári kerek toronyhoz csatlakozó kétemeletes külső vári szárny, vagy annak legalább egy része is, valamint a vár délkeleti oldalának külső fala előtt levő hegyes élű bástya. Batthyány II. Ferenc halála után végzett építkezésről nem szólnak sem a tiszttartói jelentések, sem a birtokos család építési iratai. Ezért aligha dolgozhatott Szalónakon az a Domenico Genolo graz-i kőfaragó, akivel 1633-ban szerződött Poppel Éva a birtokain folyó építkezésekhez szükséges ajtóés ablakkeretek faragására, amint az korábban sejthető volt. Munkásságát az eddigi kutatás a körmendi kastélyon folytatott építéshez kapcsolta, az azonban 1633-ban már nem volt Poppel Éva kezén. Az az 1629-ben kötött első családi szerződés alapján ekkor már Batthyány I. Ádámé volt.

137 A Szalónak várához tartozó Batthyány birtokokon a XVIXVII. század folyamán az építkezésekhez alkalmazható sok uradalmi mesterember élt. Magában a vár alatti városban 1576ban ácsot és kovácsot, 1599-ben zárakat készítő lakatgyártót és cserépkályhákat gyártó gerencsért írtak össze, valamint az üveggyártót.

138 A szalónaki vártartományban azonban jóval korábban folyt üveggyártás. A Batthyány birtokok összeírásaiban 1567-ben található az üveghámorra vonatkozó első adat, ekkor említették az „ivegablakjártók'-íit és a „hámorőrzők"-et, 1596ban pedig az „ivegcsináló"-t. Ez az akkor „üvegcsűr"elnevezésű üveghuta vagy üveghámor a XTX. századig működött.

139 Az uradalomban az üveggyártáson kívül vasgyártással is foglalkoztak. Bányáját 1450 körül még Andreas Baumkircher nyittatta és ő emeltette az első vashámort is. Batthyány III. Boldizsár mindkettőt felújíttatta és ugyancsak az 1560-as évektől működtette.

140 A várra vonatkozó adatok az 1620 után építkezésről nem szólnak. Horváth Ferenc tiszttartó l620-ban viszont azt kérte urától, tetesse rendbe a várost védő falakat és annak bástyáit, és fejtessen követ hozzá: „Nagsagod parancholna az Sáfárnak hogy hajtatna he az kőszegőt a kivel epetethetnék az varas falat környül belül is, az lövő likak az varas keretesen, ugy vannak bogy ember fel nem éri, azokat is meg kellene chinalny, az Bastiakban is fen az állás igen puzta, oda is Dezka kellene"}

41 Dobra vára Előzmények A szintén középkori eredetű vár az alatta húzódó faluval és több településből álló uradalmával és abban Gercse, németül Gries erődített udvarházával Poppel Éva örökségével l607-ben jutott a Batthyány család kezére. A középkortól a felsőlindvai Széchyek birtoka volt, amely az utolsó férfi családtag, Széchy István 1535-ben történt halálát követően királyi engedéllyel húgára, Margitra szállt.

142 Az ő halálát követően a Széchy örökség ifjabb Niclas Graf zu Salm győri főkapitánnyal kötött első házasságából származó Magdolna leánya és második férjétől, Pyrrho ab Archo gróftól született Anna és Júlia leánya között oszlott meg.

143 A vár az ahhoz tartozó birtokkal már 1577-től zálogjogon Salm Magdolna és férje, a Magyarországon Lobkowicz-Poppel Lászlónak nevezett Vladislav Poppel z Lobkowycze a Zbyro báró kezén volt, I59O körül Felsőlindva várával, Muraszombat és Szentgotthárd kastélyával együtt.

144 (3. kép) 3- kép. Dobra vára 1639-ben. Johann Ledentu rajza. Hosszan tartó pereskedés és több családi osztozkodás után 1591-ben kötött újabb birtokegyezség értelmében Dobra, Muraszombat, Rakicsány és Szentgotthárd megmaradt Poppelék birtokában, miután megegyeztek a másik Széchy örökössel, Ab Arco Annával, Ernfried von Ortenburg és Júliával, Zrínyi György feleségével. Az egykori felsőlindvai Széchy javak egy részét azonban Felsőlindva várával és Szécsisziget kastélyával a középkori birtokos feksőlindvai Széchy családdal közös őstől származó rimaszécsi Széchy Tamás kapta meg a királytól.

145 A dobrai uradalmat Poppel Éva monográfusa, Takáts Sándor szerint ezt követően „nagyszerűen rendbehozták és felvirágoztatták"}

ib l605-ben a Bocskai felkelés dunántúli harcaiban Dobra vára ugyan nem került a hajdú sereg kezére, mert Széchy Tamás saját seregével szállta meg, de uradalma elpusztult.

117 l607-ben, amikor Poppel Éva Batthyány Ferenc felesége lett, rossz állapotú birtokot vitt a házasságba. Az uradalmat ettől kezdve Batthyány Ferenc kezelte, azonban része volt benne Poppel László utódainak is. A vár újjáépítése jóval később, az l6l0-es évek második felében indult meg. Kevés adat maradt róla. Mathias Petern provizor I6l7-l6l8-ban Poppel Évához írott leveleiből csupán az olvasható ki, hogy új tetőket építettek az ácsok és hogy „azpau Mester avagy fondalo mester ninczen it Dobran, de bizonyosan, hogy Ehrenhausban vagyon"}''

8 A stájerországi Ehrenhausenben dolgozó fundálómester azzal a Johann Walter grazi kőművesmesterrel azonos, aki az l6l4 és 1622 közötti időből fennmaradt tizenhárom levele szerint akkor Batthyány Ferencnek dolgozott. Működése Németújvár várában is valószínűsíthető. Feltételezhetően Dobra oppidumban, a vár alatti mezővárosban Poppel Éva húgának