Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

gölt földből szakítanak ki azután annyit, amennyi egynapi korongozásra elegendő. A mester (de többnyire inas dolga volt ez valamikor, most meg az asszonyé, ha ráér) a kezébe veszi a szelő kést és szelni kezdi vele az agyagot. A kés papírvékonyságú szeletet metsz le az agyagtömbből. Ha megakad a kés valamiben, akkor az vagy a földre hull, vagy a mester kezébe kerül, aki félredobja. Mi kerülhet a szelő kés elé? Kavicsdarab, amely a korongozást megnehezíti. Kellemetlen, amikor 11. Az agyag előkészítése. (Gombás Géza fényképe.) Vorbereitung des Lehmes. (Lichtbild von Géza Gombás.) munka közben kell kipiszkálni a mesternek valami kavicsdarabot, mert azt azután foccsal ki kell foltoznia. Ez pedig időpazarlás. Még nagyobb baj azonban az, ha a szelő kés nem veszi észre, hogy mészkukac került az agyag közé. Ezzel nem lehet tréfálni. Mi a mészkukac? Mésztartalmú kődarabka, gyakran elmállott állapotban. Ha a mészkő már akkora, mint valami lencseszem, akkor már ez veszedelmet jelent. Mert a mészkukac ravasz portéka. Ha belekerül az edénybe, akkor azzal együtt annak rendje-módja szerint kiég és éppen olyan vegyi változáson megy keresztül, mint a mészkő. Ez a kis lencseszem nagyságú égetett mészdarabka pedig igazán úgy viselkedik, akár a kukac: nem marad