Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

vetnek az céhbül, megént ha gerentsér akarsz lenni, újra be kell szegődni azért ezeket a szavakat jól eszedben forgasd. Az bötsületes céhnek megtartásáért az Ur Isten éltesse Céhmesterünket, Céhmesterné asszonyunkat és az egész bötsületes céhbeli mester embereket, aggyá meg az Ur Isten, hogy jó mesteremberek lehessetek. Dicsértessék az Jézus neve... Ezekből a feljegyzésekből láthatjuk, hogy a jáki fazekasmesterek rövid kötélre fogták az inasaikat. A mesterséget nehéznek tartották. A megtanuláshoz igen egyszerű nevelési elvet alkalmaztak. Ha a tanuló nem figyelt a mester szavára, a saraboló késsel kapott a markára. Egyben a céhmester kioktatja, hogy jobban teszi, ha ezt tűri és nem szalad el az ütés elől, mert ha utána dobják a sarabolókést, az nem tréfa és nem mulatság. Amikor az inas először leült a koronghoz és a kezébe vette a szakoló bőrt, előre is el lehetett készülve néhány pofonra, mert hej! nehéz a korongozás mestersége! Hogy lehet azt csak úgy minden szenvedés nélkül megtanulni? Meg kell azért jól fizetni a tanuló pénzt. A céh rövid, de velős illem szabályzatot is nyújt az inasnak. Könnyű megjegyezni, de nehéz megtartani egy olyan rakoncátlan emberpalántának, aki eddig csak rigófészek-szedésben tünt ki, amíg a szülei gerencsérnek nem szánták. A fazekasok céhélete a szabadságharc után könnyebb válságon ment át, amint azt a följegyzések mutatják. Az önkényuralom a céhek működését is figyelemmel kísérte és sokszor az ügyeikbe is beleavatkozott. Egy 1851-beli bejegyzés azt mutatja, hogy a pénz elértéktelenedése sok gondot okozott a céhnek. Ügy látszik, hogy a papír- és ezüstpénz árfolyama közötti különbség a számításban zavarokat idézett elő. A bejegyzés így szól. A' czéhbe bealkudás dijjának meghatárzását a' czéhnek önkényére annyira bizni, hogy az a' czéhszabályokban megállapított 25 frtot is meghaladhassa; nem lehetvén; — az illető jáki fazekas céhnek hivatalból köteleségévé tetetik; hogy bár kitől is az irt 25 frton tul, ha az aztán, mivel a több évek ótai szokás már ugy magyarázta, — ezüstben értetik is, — követelni ne merészeljen; — ezért ezzel különösen felelős leendvén valamint azért is; hogy az igy nyerendő pénzöszletről mindenkor a' czéh egy xrig (— krajcárig) számoljon. Szombathelyen febr. 4én. 1851k esztendő. Olányi Nep. János ideig. es. kir. ker. főbiztos.