Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

tozókat nagy pompával temették el. A temetésen megjelent a céh zászlókkal, fáklyákkal és ünnepi gyászpompával kísérte ki a koporsót a temetőbe, a monostor aljába. Misét mondatni is a céh kötelessége volt. Több misealapítványt is tett. Amint a céhkönyvből olvashatjuk, a nemes „gerencor céh" tehát Jakon régtől fogva amolyan temetkezési vállalkozást űzött. Szabott áron temette el nemcsak a nemes céh tagjait, hanem bárkit, aki a községben elhalálozott. A céh az elhunyt családtagjainak kívánságára virrasztókat, halottvivőket, kísérőket, fáklya-, gyertya- és zászlóhordozókat állított. Ezeknek száma a gyászolók anyagi viszonyaitól függött. Ha nem tellett virrasztókra, kísérőkre, fáklyahordozókra, akkor ezek el is maradhattak. A temetésekből elég tisztességes summa folyt be évről-évre a céh kasszájába, így ez a gerencsérközösségnek a legújabb időkig fontos jövedelmi forrása volt. A kassza állapotáról és minden egyéb céhbeli ügyekről Szent Pál napján (január 25.) tartották meg a nagy számadást. Aznap választották meg az új céhmestert, vagy erősítették meg hivatalában a régit. A Szent Pál-napi számadásról sok mindent mondott öreg Németh József, aki siheder korában még maga is résztvett ilyen számadáson. Hogy is volt csak? Szent Pál napján a szolgálómester körülhordta a mesterek között a céhtáblát, amelyen minden mester neve föl volt jegyezve. A céhtáblán rajta állott, hogy a céhmester tudtára adja minden gerencsérnek, akit már ez illet, hogy a Szent Páli számadást a régi szokások szerint a céhmester házánál megtartják. A gerencsérek ünnepi gúnyában összegyülekezvén, meghallgatták a céhmester beszámolóját a befolyt jövedelmekről (temetés, kurungpénz stb.) és kiadásokról. Elősorolta a kiadásokat is. Bányiaárenda, amelyet a közbirtokosságnak a minden fazekastól kijáró kurungpénzből fizettek. Kiadással jártak a temetések is (a funkcionáriusok, fáklya, miegymás). Esetleg fát vásároltak, vagy a közös kemencéket tataroztatták. Szóval ez mind pénz, ezzel el kell számolni. Jut is. marad is a céhládában. Amennyi maradt, abból egy bizonyos összeget nyomban megszavaztak egy kis áldomásra. Nosza fölkapta a szolgálómester a hatalmas céhkorsót, szaladt vele a korcsmába, megtöltette borral és ugyan sietett vissza a céhmester házába, ahol akkor már kocsonya, meg pogácsa állott tetejesen a szép vörös mázas tálakban. Mi történt, ha a számadás úgy ütött ki, hogy nem maradt meg egy árva garas sem? Akkor talán elmaradt az áldomás? Dehogy ma-