Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

ILLÉS Péter: Fábián Gyula (1884-1955) és a "nép-rajz" - a jáki gerencsérek tükrében

tűnik, az emberi kreativitás kiteljesedésének a lehetőségét is meglátta a kerámiában, illetve az agyaggal való alkotás, teremtő cselekvés élményében: ,Jíát igaz ami igaz... Ősi mesterség az agyagművesség. Talán a legrégibb. Egyszerre született meg a tűzzel... Az öreg gerencsér látta, hogy gondolkodóba estem és igazat adok neki. Nekibátorodott. —Bizony régi mesterség... Hiszen az Isten is gerencsér! 0 volt a legelső gerencsérmester!... — No! Csak nem? — De bizony igen. Hát nincs megírva, hogy az Isten agyagból formázta az ember alakját és lelket lehelt bele. Mi a lélek ? Mi lenne más, mint a tűz?! A tűz, amely az agyagot, a föld sarát örökéletű jószággá alakítja át. Ha ebből a szürke agyagból valami szépséges formát gyúrok, tüzet lehelek rá —akkor örökéletű lészen... Hát így beszélt az öreg gerencsér a maga mesterségéről. Mit lehessen erre szólni? Legyen neki igaza az őhite szerint. Haló-porában is. Mert azóta már por, újra agyag lett szegény... "— írta még a jáki gerencsérek kapcsán.

36 A pápai fazekas termékeit látva pedig Palissy Bemard (1510—1589) francia reneszánsz művész és természettudós gondolatvilága és alkotómunkája rémlett fel benne, élményeit a polihisztor kerámia munkáival hozta párhuzamba. Elmélkedéseiben újra és újra az égetett agyagban rejlő bűvölet ragadta el: ,Azon ne csodálkozzék senki, hogy Palissy mint geológus mutatkozik be. Afazekas a legérdekesebb, a legtitokzatosabb anyaggal dolgozik: — a földdel. Maga ássa, maga készíti ki munkájához. Egyre jobb és jobb agyagnemek után kutat, elemzi a különböző fajtákat, igyekszik kiismerni tulajdonságaikat. [...] Palissy jutott eszembe, amikor még a világháború előtt Pápán jártam és az ottani népi kerámiát tanulmányozva számos olyan edényt találtam, amelyeken békák, kígyók vízibogarak díszelegtek. A pápai fazekasmester edényein is különös hüllők pompáztak, akárcsak a nagy mester remekein. "

3? Ezen a ponton igazán jól kitapintható, hogy a kreatív, nem csupán elméleti jártasságú filosz gondolatvilága mennyire szerteágazó módon kapcsolódott az etnográfiai leletmentéshez, a hazaszeretetből fakadó benső meghittségéhez, szellemi-gyakorlati otthonteremtéshez. Alássan évszázados történelmi távolságból szemlélve, összefoglalva megállapítható, hogy Fábián Gyulának a hazai etnográfiát gazdagító művei azokra az évtizedekre estek, mikor a magyar néprajz ténylegesen szaktudománnyá kezdett formálódni. Ahogy arra Szilágyi Miklós egy nemrég megjelent, tudománytörténettel foglalkozó tanulmányában felhívja a figyelmet, ebben az időszakban a vidéki múzeumokban — de hozzá tehető, hogy az egyházi és világi iskolákban, hivatalokban, illetve egyéb különféle helyeken elsősorban polgári foglakozással bíró — félhivatalos vagy csak műkedvelő szakemberek kiválasztódása főként az autodidakta ismeretszerzés és a személyes ambícióra épült.

38 A példakövetők munkásságában alapvetően a szaktudományt képviselő néhány vezető személyiség életművéhez való igazodás ismerhető fel. A hűséges mintakövetés, az ön-