Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Dénes Zoltán: A Fábiánok öt nemzedéke

Fábián Dénes Zoltán: A FÁBIÁNOK ÖT GENERÁCIÓJA Azt hiszem, a Storcz ikrek nagy lelkierőről tettek tanúbizonyságot, hogy lemondva vasárnapi „nyugalmukról", elvállalták aznapra a náluk nyaraló rokon kislányok „gardírozását". Nyilvánvaló, hogy 1933 nyarán, Gödöllőn, azon a vasárnapon nem lehet más a program, mint a cserkészek világtalálkozójának megtekintése. A jamboree! A „világ szeme" itt van a táborozókon. Aki teheti, maga is kiutazik, és bejárja a világ ezer helyéről idesereglett fiatalok színpompás birodalmát... Még akkor is, ha Gyuszi és Pisti már kiöregedtek a cserkészesdiből, hiszen tizenkilenc éves érett urak, a két rokon kislány pedig még csak a tizenkettő és tizenharmadik életévét tölti. Udvariasan kísérgetni kell hát őket, magyarázni és főleg vigyázni rájuk a forgatagban. Lépegetnek hát a látogatóba érkezett ezernyi kíváncsiskodó ember között. Por, napsütés, zsivaj... Alánykák csodálkozva fordulnak ideoda, ámuldoznak és kérdeznek, kérdeznek... A központi tábor az alsóparkban áll. A híradóközpont sem élheti megszokott „békés, hétköznapi" életét. Az egyik sátorból vékony, feketehajú cserkész bújik elő... Tizennyolc éves, most érettségizett, komoly fiatalember. Megáll a sátor előtt. Kék szeme egy pillanatra végigpillant a hullámzó tömegen, keresi az utat, hol vághat át a túlsó oldalra. Szőke, barnaszénül kislány, nagy masnival hajában torpan meg előtte, míg bevárja társaságát. Ott és akkor, egymás mellett áll két ember: a cserkészfiú, — mielőtt továbblépne — és a kíváncsiságba már eléggé belefáradt kislány. Itt vannak, együtt, egy helyen, egy pillanatig Gödöllőn. .. Aztán elsodródnak egymás mellől. Nem veszik észre, hogy sorsuk, az örökkévalóságban először kapcsolódik össze. Nyolc év múlva ismerkednek meg, újabb hat év (és egy világháború) után összeházasodnak, még tizenegy év, és a család Gödöllőre költözik.