Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

KOVÁCS Árpád: Nagyszüleim

hatsz!" Mármint azok közé, akik a vurstliban a közönséget a hintákba besegítik. Amikor aztán leérettségiztem, s egy nyári délután megjött az értesítés, hogy felvettek az egyetemre, én rohanni akartam, hogy a sorstársaknak dicsekedjem. Nagymama megállított, és azt kérdezte: hová mégy? A veszett öröm hetykeségével vágtam oda: „Megyek és beállok közéjük!" Nem haragudott meg. Nevetett, és azt mondta: „ Ugye, hát persze... hintáslegénynek! De ha meglátogatlak, ugye engem is segítesz felülni a gipszhuszár mögé!" Zavarba jöttem, és kezet csókoltam neki. Úgy, ahogy a levelekben tanított. Akkor még nem gondoltam arra, hogy a hintás-legény mennyi minden mást, mint vurstli-alkalmazottat jelenthet. JEGYZET i KOVÁCS Árpád: Családi emléktöredékek. = Új Magyarország, 1993. febr. 29.14. p.