Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

HARGITAI Helga: Fábián Gyula ifjúsági regényei

Ahogy a helyszín mintájául valóságos város szolgál, úgy a szereplők is a korabeli Szombathely jellegzetes figurái. A régi polgári város jellegzetes alakjai ők, akiknek akkoriban a klasszikus társadalmi értékrend szerinti megbecsülés és tisztelet járt. A püspök, az Afrika-utazó, a reáliskola tanárai (akik között valószínűsíthetően az író megfelelője, Fehér tanár úr is ott van) mind-mind szeretettel megrajzolt figurák. De emberséges emberek a műben még a foglyok is, akiket olyan szeretettel ábrázol a szerző, mintha nem is büntetésüket töltenék. Jó humorérzékkel jeleníti meg az író Pityeri Pistát, a városi börtön egyik lakóját, akinek cellaberendezését felfalják a termeszek. Amikor az őr számonkéri Pistán az eltűnt bútorzatot, az így felel: „Először is nem vagyok tolvaj, hanem csak gyilkos (...), nem én vagyok az őr, nem nekem kell vigyáznom sem magukra, sem az állami holmikra, így inkább nekem van jussom kérdezni magától, hogy hová lett a priccsem, az asztalom, meg a székem, mert ezeket csakugyan nem látom sehol."

6 A jellemábrázolásban tehát nagy szerep jut a humornak, főként a kisemberek megfestésénél. A jellemzés egyébként a Fábián-regényekben így ebben is — egyértelműen utal az író képzőművész voltára, a szereplők szinte plasztikusan megrajzoltak, határozottan, legjellemzőbb tulajdonságaikat kiemelve formál belőlük karaktert a szerző. így jellemzi az Afrikából hazatért, s a termeszeket tudtán kívül a városba hozó Szilvássy grófot, akit egyébként az Afrika-kutató Almásy Lászlóról mintázott: „Szilvássy gróf harminc esztendős férfi. Termete magas, kissé hajlott. Járása kényelmes, majdnem lusta. Hosszú lábaival nagyokat lép. Beszéde lassú, kissé vontatott. Az egész férfi lomhának és kissé közömbösnek tetszenék, ha arca el nem árulná, milyen hallatlanul nagy energia és életerő buzog benne."? Az egyértelmű és határozott jellemzés egyértelmű és határozott befogadói megítélést is jelent, a hősök jelleméből következnek cselekedeteik, az olvasói prekoncepció jól működhet, az fog történni, amit várunk. Hiszen nem pusztulhat el a város, nem lehet, hogy a termeszek győzelmével végződjék a harc. Pedig a pusztítás megállíthatatlannak tűnik, az alkotói fantázia szárnyakat kap: összeomlik egy épülő ház állványzata,mert felfalták a termeszek. Nem kímélik a faszerkezetű ideiglenes színházat, sőt, a pincékben télire felhalmozott tűzifát sem. „Apincék alatt, jól megvédve a hideg ellen, valóságos kazamatákat építettek. Ezekből indulnak rablóhadjárataikra és mindent elpusztítanak, amihez csak hozzájuthatnak. "

8 A város polgárai felveszik a küzdelmet, valóban különössé válik a háború, ahogy ezt már a cím is előre jelzi. A termeszeket elpusztítani ugyanis csak természetes ellenségeik, a hangyák képesek, és ezt használja ki