Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

tartani attól, hogy az utóbbi akár száradás közben, akár az égetés alatt leesik. Az ilyen módon díszített edényt egyszínű mázzal vonják be és a „remek" máris elkészült. Honnan szerzi a jáki gerencsér a domború díszítési formákat? A jáki fazekas mintázni nem tud, vagy ha tud is, az igen keveset jelent. Nem is okoz sok gondot neki az, hogy hol szerzi meg a díszítő elemeket. Jó erre a célra bármilyen egyszerű faragott, vagy másképen készült domború holmi. Bútorról való kis domború faragás, fémből öntött vagy préselt díszítés, mind alkalmas a célra. Nem kell hozzá egyéb, mint egy darab agyag, amelybe a domború díszítést belenyomja, s amelyet azután kiéget. Ez az egyszerű módja a mélyített cserépminta készítésének, amelyből azután ezer számra kapja meg a díszítő formákat. Levelek, egyszerű gyümölcsformák, ornamentális díszecskék szerepelnek ezeken a formákon, összekeveredett ezekben a reneszánsz domború eleme a barokk, vagy a szecesszió formáival. Népies elemeket is találunk rajtuk. Mintázási kísérletek ezek, amelyek mint egyedüli eredeti jáki motívumok szerepelnek a díszítéseknél. Egy fontos, igen fontos körülményről kell még említést tennem. Ez pedig az, hogy Jakon magasodik a gyönyörűséges román székesegyház. Ez a fazekasdíszítésre nagy hatást gyakorol. A templom telve van olyan gyönyörű domborművekkel, amelyek mély benyomást tesznek mindenkire. Egészen bizonyos, hogy ez alól a hatás alól a jáki fazekas sem tud szabadulni. Hiszen gyermekkora óta látja a gyönyörű figurákat, a groteszkeket, domborműveket, amelyeket egyenkint is jól ismer. Ezek mind remekei a román művészetnek, így talán nem is véletlen, hogy a jáki gerencsérnek akkor, amikor díszítésre gondol, nem a festés ötlik az eszébe, hanem a plasztika. Szeretett temploma temérdek példát mutat arra, hogy lehet plasztikában gondolkozni és hogy a piasz tika befejezett díszítésmód is lehet, amelyhez színre nincs szüksége. Még egy fontos momentumot említek. A jáki gerencsér tudja, hogy a temploma országoshírű. Iskolában tanulnak róla, sok száz kép forog róla közkézen. A község nem kapcsolódik bele a vasúti forgalomba, messze fekszik tőle az állomás, Szombathelyről is nehezen közelíthető meg, mégis sűrűn ellátogat ide az idegen, hogy a páratlan szépségű templomban gyönyörködjék. Érzi a jáki polgár, hogyha megfelelő jó közlekedése lenne, akkor mindennapos lenne falujában a vendég. A látogatók megcsodálják a templomot és szívesen vinnének valami emléket magukkal. Vinnének, de mit? Néhány szép levelezőlapot, amelyek a templomot ábrázolják. Vinnének mást is. Egy-egy csinos jáki edényt, vázát, kulacsot. Természetes, hogy a jáki fazekas nem gon-