Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

hosszú rúddal, a szz'ro fával igazgatja, a parazsat pedig betolja a bárányok között a kemencébe addig, amíg csak lehet. Erre tüzesedni kezd a sok edény, a kéményen szikrák röpködnek fölfelé. Ez a müvelet az árkolás. A mestert elfogja az izgalom. A következő órán dül el az égetés sorsa. A tűz egyre nagyobb és nagyobb erejű lesz. Nehéz féken tartani, önállóan akar élni és minduntalan megkísérli, hogy a maga kénye-kedve szerint rohanjon végig a kemencén. A kemence jobboldala sötétedni kezd, a baloldala meg szinte pirosan izzik. Hamarosan a jobboldalra kell terelni a parazsat, hogy a baloldal is több tüzet kapjon. Erre meg jaj! hirtelen söté17. Az utolsó tüzelés. (Fábiánné Biczó Ilona rajza.) Die Nachzündung. (Zeichnung von Frau Ilona Fábián-Biczó.) tedni kezd a baloldal, ott mindjárt reped a cserép, megridegszik az olvadni kezdő máz. Végre nagynehezen kitapasztalja a mester, hogy a tűznek milyen rigolyája van aznap, a mellett a napsütés, széljárás, légnyomás, a fa mineműsége, az égetésre berakott edény mennyisége mellett. A kemence egyenletes vörös színt kap egész hosszában. Ha csak fonynyasztásról lenne szó, akkor már el is készülne az égetéssel, de mázas edény is ég a kemencében, annak pedig jóval nagyobb tűz kell. Takács mester újra jól megrakja a tűzteret, izgatottan kormányozza a láng útját és amikor a kemence belseje a vörösből a fehér izzásba hajlik át, megelégedetten törli meg izzadó homlokát. Mindjárt készen lesz az égetés. Tudományos fazekas tudná, hogy a kemence hőfoka most