Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

hézagosan rakott téglafal választja el a nagy kéménytől. Hz a cserepelö. amellyel elszorítják az edényt és a tüzet. A kéményen van a keskeny bejáró nyílás is, amelyet égetés alkalmával beraknak. A kémény alatti négyszögletes üreget „konyhának" nevezik. Itt járnak be a kemencébe is. Az égetés lehet fonnyasztás (zsengélés), vagy mázas égetés. De lehet vegyes is, amikor a kemence elején, a tüzelő nyílásnál mázas edényt raknak be, hátulra pedig a fonnyasztásra szánt edények kerülnek. A jól kiszáradt agyagedényeket úgy rakják a kemencébe, hogy azok el ne zárják a tűz, a láng útját. A tűzaknák azonban, amelyek az egész kemence alján végighúzódnak, oly fontosak, hogy pótlásukról a jáki gerencséreknek gondoskodniuk kellett. A tűzaknákat az edény berakásánál magukból az edényekből (többnyire virágcserepekből) képezik. A bárányok mögé (tehát két sorban) virágcserepeket raknak a bárányok magasságában. Az így keletkező uccákat nagy lábasokkal beboltozzák, és ezzel meg is alkották a három tűzcsatorna kezdetleges formáját. A csatornák fölé azután jó levegősen rakják be az edényt, hogy a láng és a ho szabadon járhasson. Az edény berakása „fogások" szerint történik. Két tejesfazék hossza tesz ki egy fogást. Egy kemencébe három fogás edény fér be. Konyhaedényből körülbelül 700—1000 darab, virágcserépből 2000—2500. Egy égetésből éppen egy szekérre való edényrakomány kerül ki. Ennek a magyarázata az, hogy a régebbi módosabb gerencsérek gazdálkodtak is, kocsit, lovat tartottak és a saját szekerükön járták a vásárokat. Természetes, hogy a kemencét is akkorára szabták, hogy éppenséggel egy szekérre való edény fért el benne. Egy olyan égetést írok le, amelyet Takács József végzett egy régi alakú gerencsérkemencében. Takács József a felesége segítségével a kemence előtt megmázolta a kiégetett edényeket, szépen berakta, a kemence hátuljában pedig a zsengélésre szánt edényeket helyezte el. Berakta a nyílásokat, a néző likba egy virágcserepet dugott, hogy fölösleges levegő ne áramolják a kemencébe, a tüzelőtér elé deszkából falat állított, hogy a szél be ne fúhasson a parázs közé. Most mindenféle giz-gazt, ág- és szalmahulladékot tömött a tüzelőbe és meggyújtotta/ Èz a hulladék nagy füstöt ád, lángol is, de a heve nem sokat ér. Csak arra jó, hogy kissé fölmelegítse a kemence levegőjét. Jó félórai gyönge tüzelés után néhány darab fenyőfát vet a tüzelőtérbe. Ez lassan, igen lassan fölmelegíti az edényeket. Ezen a gyönge hőfokon elszenesednek a szerves anyagok, amelyek a zsengéit agyag, meg a máziszap között vannak. Az agyag most veszíti el lassan kristályvizét és szárad meg