Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

azt, hogy miért lesz a piszkos, szürke agyagból szép, színes cserép, amely pompásan cseng, kemény, mint a kő, a vízben többé széjjel nem mállik és évezredek váltakozhatnak fölötte, maga többé meg nem változik. Valószínű, hogy az ősember edényeit erősen sovány agyagból kézzel gyúrta, napon szárította és főzés, sütés közben tapasztalta ki. hogy a tűz egészen különösképen átalakítja az agyagot. E tapasztalat nyomán csak egy lépés (jó néhány ezer esztendő) választotta el attól, hogy az edényeket szabad tűznél kiégette, majd cserép törmelékkel befödte és rájött a körkemence alakjára. A magyar népi kerámiában a körkemence igen gyakori, de Jakon a fekvő kemencealakot használják. A fekvő kemence három részből áll. A tüzelőből (tüzelőszáj), a rakodóból és a kéményből. Ezek a részek egymásután következnek. A jó kemencénél a tüzelőtérből három akna vezet végig a rakodó téren. Ezen a három aknán hatol a hő a kemencébe és fölfelé terjedve, egyenletesen felhevíti az egész kemencét. A füst azután a kéményen át távozik a szabadba. Nagyjában ez az elv érvényesül a régi jáki fazekaskemencénél, de nem olyan tökéletesen, mint egy jól megépített városi kemencénél. A jáki fazekaskemence a szabadban áll. Mintegy hét méter hosszú, három méter széles, a kéménye majd öt méter magas. Elég nagy építménv ahhoz, hogy mindenkinek föltűnjék, aki Jakra látogat. Valóságos domb, mert a kemencét a rádobált cseréphalmaz és a föld alaposan megnövelte. Majd az egészet fű és gaz nőtte be. Valamikor sok kemence állhatott a falun kívül. Ma kettő maradt belőle az Aluccában (Ófalu), egy a Nemesnép-uccában. A Takács Dénes kemencéje a műhelyében áll, kis, szépen épített fekvő kemence, nem a régi módi gerencsérkemence-formájú. Egy régi kemence áll még a Németh József gerencsér portáján. Néprajzi szempontból a legrégibb (különben még ma is használatos) kemenceformát írom le. Ez az, amely a legjobban különbözik is a városi fazekas égető kemencéjétől. A kemence észak-déli irányban épült. A tüzelőtér délfelé nyitott. A széljárás ugyanis ezen a vidéken leggyakrabban északról jön, így mindenképen az a jó, ha a széj nem a tüzelőnyílásba süvölt, mert különben hamarosan kihajtaná a kemencéből a hőt. Az építmény kizárólag téglából áll. A tüzelő tér 0.70X1.30 méter, magassága 0.70. A tüzelő teret a rakodótértől két téglából épített oszlop zárja el. Ennek az oszlopnak „bárány" a neve. A bárányok között hatol be a tűz a rakodótérbe. Ügy látszik, hogy ez a primitív berendezés pótolja a tűzaknát, amelyről 'még részletesebben is