Néprajzi adattár II. (Savaria Múzeum Közleményei 42. Szombathely, 1967)

kérdezte tülük, hogy mit csináltatok. És a gyermekek elfogadták, hogy a skatulába bogarak vótak. Mindig éjfé után gyöngyharmatot szedett az ördögöknek, azzal itatta üket. És éjjel hideg vöt, kiment csuszkányi mezítláb. Ezt látták a népek, és azt mondták rúla, hogy boszorkán. Elmondta: Vörös Gáborné Józsa Rozália 73 é. parasztasszony. Mikor édesapám édesanyjának a negyedik gyereke született, elveszett a hálóinge. A szülésznő vitte el minden megjegyzés nélkül. A szürke macska lekörözsmölte az arcát, és nekiugrott a betegágyas asszonynak. És a nagyapám mikor ment ki hátra, hogy becsukja a kamraajtót, a szülésznő, a Subri Józsefné ott állt a kamraajtóba. Csak az vóut. A dömölki malomnál, abba az utcába vót a házuk, és nem mertek odaépülni, mer az ágynak a lába lesüllyedt a földbe a lakásba. Idesapám szokta mesennyi, hogy az egyik asszony kotlóstyúk képibe szokott megjelenni. Lehet, hogy édesapámnak most az eszébe se gyutna. Az ember ment ki úgy este 10 óra fele. Hát látja a kotlóstyukot, hogy ugrál előtte. És fogta a vazsvillát, és elütöttö a kotlóstyukot. Hát reggel mennek ki, hát a szomszédasszony feküdt ott meghalva. Mivel mindenki tudta, hogy az boszorkán, nem is lett semmi baja, mikor hivatták a törvénbe, mer ő kotlóstikot ütött agyon. Subriné, az szülésznő vót, és ahol kisgyermek halva született, azoknak az ujjait leszedte és azokkal világolt. Elmondta: Somogyi Bálintné Molnár Mária 52 é. htb., vasutas felesége. A rontást végző szülésznő Gyűjtötte és közli: Dömötör Ákos 294.