Szentléleky Tihamér: Egyiptomi út tanulságai a Savaria kutatás számára (Savaria Múzeum Közleményei 41. Szombathely, 1967)

torn egyik jellegzetes területét kell megtekintenünk. Az egykori Hermopolis temető kerületében Touna el Gebeiben az előzőkben ismertetett átalakulást kisebb sírtemplomokon végigkísérhetjük. Az i. e. 300-ban emelt Pétosiris sírtemploma ma még visszatükrözi az egyiptomi utolsó dinasztiák építészetét, de ugyanakkor az itt épített sírtemplomok hosszú sora vezet el a 12. számú templomig (4. kép), mely már Hadrianus császár korában épített, feltehetően vagy Toth-Hermesnek vagy Isisnek rendelt szentély. Arányaiban és beosztásában teljesen megfelel a szombathelyi Iseum központi szentély épületének. Itt is négyoszlopos előcsarnokon keresztül juthatunk a kétosztatú cellába. A bejárat előtt áll itt is az oltár, míg az előcsarnokhoz egy — csak a középnyílás szélességét elfoglaló — keskeny lépcsősor vezet fel. Ha azt az utat kívánjuk végigtekinteni, hogyan alakult ki az Iseumok érett formája a XXX. Dinasztia, majd az első Ptolemaiosok idejéig, akkor a XXI. Dinasztia koráig kell visszamennünk, midőn a fáradok székhelyüket Thébából, az új birodalom központjából áthelyezték a Delta vidékének városaiba. Ennek a folyamatnak csak utolsó állomása a XXX. Dinasztia sebennitosi központja. A memphisi Ptah templom kerületében vagy közelében kellene keresni a számunkra legfontosabb Isis—Osiris-szentélyt, mely a XXI—XXX. Dinasztiáig az átmenetet megmutatná, sajnos azonban a memphisbeli Ptah-szentély annyira megrongálódott, hogy ásatásakor Frinders Petrie már csak maradványokat tudott megmenteni. Ebből az időből azonban szerencsésen fennmaradt a gizei nagy piramis (Kheopsz piramisa) keleti oldala legdélibb kis piramisának (Henutsen piramisa) kicsiny méretű Iseuma. Henutsen piramisához épített óbirodalmi kis sírtemplomot szélesítették meg a XXI. Dinasztia idejében és építették hozzá az oszlopos előcsarnokot, melyhez a XXV. Dinasztia idején díszített kapu vezetett. Egyiptomban még az iseumok hosszú sorát lehetne említeni, különösen Felső-Egyiptomban és tovább Núbiában, valamint messze délre a mai Szudán területén, azonban azoknak hatása nem mérhető le az oly hosszú görög és római áttételeken keresztül egészen a szombathelyi Isis-szentélyig, mely már a kései II. század végén készült. Néhány szóval végül nem lehet említés nélkül hagyni azt a nagyarányú feltárási és különösen helyreállítási munkát, mely az utolsó évtizedekben Egyiptomban folyt. Itt most, mint ide nem tartozó kérdést, nem is említjük az új núbiai feltárásokat vagy helyreállításokat, de az egykori Memphis, Gize és a Delta vidékén maradva is tanulságos tapasztalatokról számolhatunk be. Egyiptomban is, mint a régészeti feltárások más területein, előtérbe léptek a rekonstrukciós munkák. Az épületelemek általában csak eredeti helyzetükben, az épületen eredeti funkciójukat betartva óvhatok meg tartósan. Ezt jól szemlélhetjük Hermopolis anyagán, ahol a Ptolemaios és római kori szabadon hagyott épülettagozatok jelentős része rohamos pusztulásának van kitéve, mert kizárólag csak néhány oszlopsort és azok oszlopfőit állították vissza eredeti helyükre; ugyanakkor a közel 3000 évvel korábbi emlékek Djoser lépcsős piramisának körzetében hosszú időre megmenekültek a pusztulástól a merészen alkalmazott helyreállítási munkák miatt. A kiegészítések módja is igen tanulságos. Tap Osiris Magna nagy Osiris szentélyében a falak borítását újra faragott kőlapokkal pótolták, melyek eléggé elütnek a fennmaradt eredeti részletektől. A restaurálási munkálatokban irányt mutató sakkarai helyreállításoknál a lépcsős piramist körülvevő udvarba veU6