Dömötör Sándor: A jáki „ördögkövek” mondájának képzettörténetéhez (Savaria Múzeum Közleményei 39. Szombathely, 1966)

Az általunk feljegyzett történeti adalékokkal kapcsolatban meggyőződésünk, hogy falusi adatközlőinket az a körülmény, hogy a kövek eredetéről a szombathelyi múzeum igazgatója és egy építészmérnök érdeklődött, arra késztette, hogy a lehető legpontosabban informáljanak minket olyan tényekről, amelyekről már talán csak ők tudnak. Nem szórakoztató anyagként tárták fel ismereteiket, mint Bárdosi János adatközlői, ezért nem is úgy fogalmazták meg ezeket, bár más alkalommal ők is másként mondhatták el. Kenyeri bácsi pontosan emlékezett a köveknek a földben való egykori elfekvésére. Ezt a tapasztalati ismeretet kapcsolta szegényes történeti adataihoz, amelyek a rómaiAz első világháború hősi halottainak névsorát őrző római kori oszlopdarab akkal kapcsolatban szintén tapasztalati ismeretek voltak, mert több ízben látott régészeti ásatásokat. Pontosan emlékezett arra, hogy az oszlopokat csak az első világháború után ásták ki a földből, mint sok más római maradványt a környéken. Bukics bácsi arra is emlékezett, hogy az oszlopok azóta hevertek a földben, „mióta az ördög odadobta" — tehát nagyon régen. Ezzel a kifejezéssel konkretizálta a számára nem érzékelhető „régmúltat". Minden valószínűség amellett szól, hogy az oszlopokat valóban régen, még a XIII. században, a templom építése idején más építőanyagokkal együtt szál270