Bárdosi János: Felhívás Vas megye földrajzi neveinek összegyűjtése érdekében (Savaria Múzeum Közleményei 36. Szombathely, 1965)

sulnak, majd teljesen kivesznek az ott élő emberek emlékezetéből. A nagyarányú szocialista fejlődéssel együttjáró szükségszerű változások együttesen is és külön-külön is indokolttá teszik e munka elvégzésének időszerűségét, a földrajzi nevek összegyűjtésének szükségességét. Nem kívánunk további érveket felsorakoztatni tervezett gyűjtőmunkánk fontosságának bizonyítása érdekében, mivel ezeket mindazok láthatják és tapasztalhatják, akik figyelemmel kísérik a korunkban végbemenő nagyarányú változásokat, van érzékük a múlt hagyományai iránt és érzik ezek megmentésének tudományos szükségszerűségét. Mindnyájan felelősek vagyunk azért, ha a jövőnket építve a jelenben nem gondolunk a múltból ránk maradt hagyományok, nyelvi, néprajzi, helytörténeti, művelődéstörténeti szempontból becses és különböző tudományok számára rendkívül fontos adatok, nyelvi emlékek megmentésére. Mindezeket egybevetve, a vasiak szülőföldszeretetét, a jó értelemben vett lokálpatriotizmusát ismerve, úgy érezzük, hogy célkitűzésünk eredményes végrehajtásához, megvalósításához lesz elég önként jelentkező munkatársunk, akik szívügyüknek tekintik szülőfalujuk földrajzi neveinek összegyűjtését, a rájuk bízott feladatok lelkiismeretes végrehajtását. A földrajzi nevek gyűjtésével kapcsolatos néprajzi és nyelvészeti elképzeléseket, e tudományok alapvető szempontjait sikerült közös nevezőre hozniuk az 1962 májusának végén Zalaegerszegen megtartott értekezleten az ott megjelenő kutatóknak. Így a gyűjtésben már érvényesülnek a néprajzi és nyelvészeti kívánalmak egyaránt. Az előbbi megköveteli, hogy „a gyűjtők ne csak a földrajzi neveket jegyezzék fel, hanem a nevekhez fűződő folklór anyagot, továbbá a településekre vonatkozó népi hagyományokat, s érdeklődjenek aziránt is, hogy találtak-e az egyes községekben régészeti leleteket."

1- A nyelvészeti szempontok pedig megkívánják, hogy „... a nevek összegyűjtésében lehetőleg teljességre kell törekednünk, azért a határ bejárása elengedhetetlen",

1

3 továbbá, hogy térképezzék is a gyűjtők a neveket, vagyis térképvázlaton megfelelő számmal rögzítsék, helyhez kössék azokat. További követelmény a nevek hangtani pontosságú rögzítése, azaz kiejtés szerinti feljegyzése. A hangtani pontosságot illetően azonban egészen minimálisak a kívánalmak: „...jelöljék a gyűjtők a zárt é hangot, a kiejtésnek megfelelően írják fel az l és j hangokat (tehát ne használják a köznyelvi helyesírás ly betűjét), jelöljék a magánhangzók hosszúságát és rövidségét, esetleg a mássalhangzók hasonulását. A hangtani finomságok (diftongusok, a hangok zártabb, nyíltabb ejtése) jelölésére jobb, ha nem vállalkoznak a hangtani ismeretekkel és gyűjtési tapasztalattal nem rendelkező munkatársak."

1' Ezek a szempontok a mérvadók a Vas megyei földrajzi névgyűjtésnél is, s ezeket feltétlenül meg kell követelnünk a gyűjtés sikere és az anyag tudományos használhatósága érdekében. Barabás Jenő, Ördög Ferenc és Végh József elgondolásai szerint született meg a fenti alapelv. A kutatók álláspontja az, hogy a gyűjtésnek olyannak kell lennie, amit minden szaktudomány eredményesen felhasználhat. A tervezett vasi kiadványnak — ugyanúgy mint a zalainak — tudományos igényűnek kell lennie. „Mégpedig nemcsak nyelvészeti és néprajzi szempontból kell jónak lennie a kiadványnak, hanem a település- és művelődéstörténet, a növény- és állatföldrajz kutatói számára is. A tudományos igény elsősorban az adatok megbízhatóságára vonatkozik."

1"' A zalai példából kiindulva a gyűjtők egy térképvázlatot és kétféle kérdőivet kapnak kézhez munkájuk megkezdése előtt. A kérdőívek közül az egyik a bel453