Boros Ádám: A tőzegmoha és a tőzegmohás lápokMagyarországon (Savaria Múzeum Közleményei 27. Szombathely, 1964)

Északi vidékeken, különösen a tundrákon a zöldmohák is ölyan tömegben élnek, hogy a tőzeg létrehozásában részt vesznek, itt a sástőzeg között zöldmoha-tőzeg is előfordul. A jégkorszak idejében, így az utolsó eljegesedést követő időszakban Magyarországon is voltak tundraszerű lápok s ennek tőzegében két helyen is, Kiskunfélegyháza mellett és Tímárnál (Szabolcs megyében) ki lehet mutatni a Drepanocladus sendtneri és a Scorpidium scorpioides zöldmohák tőzegét. Mindkettő boreális jellegű faj, de reliktumszerűen az Alföldön és a dunántúli síkságokon, mint ritkaság, kis területen és a diluviumi tömegekhez képest csupán kis mennyiségben ma is él. A Drepanocladus sendtneri valamivel gyakoribb, míg a Scorpidiumnak csupán két előfordulása van, Tecerét Vácrátót mellett és a tapolcai medence. A fosszilis tőzegekben azonban valóságos vezérkövülst, Zólyomi B. a Balaton feneke alatti rétegekből is kimutatta, előkerült több fúrásmintából a Duna-Tisza közén is. A tőzegképzésben ma nálunk számottevő mértékben egyik sem vesz részt. A rovarfogó harmatfü egyedei. Jeli A talaj aciditásával, illetőleg a mésztartalommal szemben az egyes Sphagnum-fajok különböző igényűek. A legsavanyúbb aciditást a dagadólápok jellemző fajai kívánják meg, ilyen pl. a nálunk hiányzó Sphagnum fuscum és a nálunk ritka Sphagnum magellanicum. Kevésbé igényesek a viszonylag gyakoribb Sphagnum palustre, S. recurvum, S. squarrosum fajok, legkevésbé igénylik a savanyú közeget a Sphagnum suhsecundum és rokonai, különösen a S. platyphyllum, mely némi mésztartalmat is elvisel. Utóbbi az Örségben magassás-társulásokban aránylag gyakori, s a kavicshátakon a nyáron félig kiszáradó láposok életfeltételeit is képes elviselni. Az aciditás iránti igény arányában a kevésbé igényes fajok nálunk viszonylag gyakoriak, a legigényesebbek pedig nagyon ritkák, s csupán az átmeneti lápok5« 67