Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

BROMIA Még nagyobb csodát is hallhatsz. Mikor a bölcsőben feküdt, két tarajos kígyó csúszott le a tetőről, szörnyű nagy két kígyó; és mindakettő fölnyújtja fejét. AMPHITRUO Jaj nekem! BROMIA Csak ne félj. A kígyók mindenkit megnéztek jól ott körül. S hogy a fiukat észrevették, a bölcsőhöz siklanak. Én a bölcsőt ide-oda tologatom és rángatom, a fiukat és magamat féltve, de a kígyók csak nagyobb dühhel követnek. Látja őket az a nagyobbik fiú, ugrik a bölcsőből ki tüstént, neki a kígyóknak hamar; s mindegyik kezével egyet-egyet sebten megragad. AMPHITRUO Mondd tovább. BROMIA A gyermek a két kígyót megöli. S ezenközben hitvesedet nagy hangon szólítja meg .., AMPHITRUO Kicsoda? BROMIA Az égnek, földnek ura, a legfőbb Juppiter. És kimondja, hogy asszonyoddal együtt hált ő titkosan, és ki a kétl kígyót megölte, az éppen az ő fia; a másik fiú, úgy mondta, meg a tied. Zene AMPHITRUO Semmi baj, hogyha Juppiterrel kellett osztoznom a javakon. Menj a házba, díszíttesd föl a tiszta edényeket, hogy áldozattal engeszteljem a legmagasabb Juppitert. (Mennydörgés) De mi ez? Mily rettentően mennydörög? Nagy ég, segíts! JUPPITER (a házból) Nyugodj meg, megsegítlek én, Amphitruo, Én Alcumena testét birtokoltam, és akkor fiúval ejtettem teherbe őt. Te is ezt tetted, mikor a hadsereggel a csatába mentél; s két fiút szült asszonyod. Az egyik az, aki az én magvamból ered. Zene Ez Herkules, ki hogyha felnő, jókoron, dicsőséget hoz rád is, földi sógorom, mert híresek lesznek mindenhol tettei. Régi kegyedbe Alcumenát, hitvesed, fogadd most vissza. Vádakat nem érdemel: ezt erőm tette, mely — én adjam énnekem — álljon soká fenn, sok dicső évezreden. AMPHITRUO Helyreállt a béke köztünk íme milyen egyszerű. Égi vágyak, földi ágyak, régi szó és új derű.