Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

AMPHITRUO Miért? MERCURIUS Mert öregkorodban koldulod tőlem vesztedet. AMPHITRUO Fölfeszítelek, te szolga, megkeserülöd még ma szavad. MERCURIUS Te ijesztgetsz, te kisértet, árny-alak? Hát ha tüstént el nem kotródsz, ha csak megkoppintod itt kisujjaddal a kapunkat, ezt a téglát megkapod a fejedre, hogy fogaddal nyelved is kihányhatod. AMPHITRUO Azt a rabló mindenedet! Saját házamból kiversz? Mégcsak nem is zörgethetek? Hát bedöntöm a kaput! MERCURIUS Nem nyugszol? AMPHITRUO Nem én! MERCURIUS (téglát dob a fejére) Nesze! AMPHITRUO Gazdád, mondd, te gaz, még megdobod? Ha elkaplak, nyomorékká nyaggatlak, te nyamvadék! MERCURIUS Hát, öregem, most már biztos, hogy berúgtál. AMPHITRUO Mit beszélsz? MERCURIUS A szolgádnak nézel engem. AMPHITRUO Annak nézlek? Szemtelen! MERCURIUS Gebedj meg! Amphitruón kívül más urat nem ismerek. AMPHITRUO (félre) Elváltoztam? Furcsa, hogy nem ismer rám ez a Sosia. Lássuk csak! (Mercuriushoz) Hé! Kinek látszom? Nem vagyok Amphitruo? MERCURIUS Amphitruo?! Hát józan vagy? Nem megmondtam, öregem, hogy beszívtál? Hát másoktól kérdezgeted, hogy ki vagy! Lépj le, mondom. Ne légy terhünkre, épp, mikor Amphitruo a harc után felesége ölelését élvezi. AMPHITRUO Feleségéét? MERCURIUS Alcumenáét; AMPHITRUO Kicsoda? MERCURIUS Amphitruo, az én gazdám. Hányszor mondjam? Ne zavarj. AMPHITRUO És kit ölel? MERCURIUS Vigyázz, ki ne fogj valami nagy bajt, ha így csúfolódsz! AMPHITRUO Sosiám, mondd. / MERCURIUS Hízelegsz? Hát Alcumenával. AMPHITRUO Ugyanegy szobában?