Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

SOSIA Nem én, sehol. AMPHITRUO Álmaidban láthattál tán valamiféle Sosiát. SOSIA Nem szokásom álmos fővel tenni uram parancsait. Ébren láttam, ébren látlak, ébren mondom el neked, ébren voltam s ő is ébren, mikor jól eldöngetett. AMPHITRUO No de ki? SOSIA No hát Sosia, az az én. Még most sem értsz? AMPHITRUO Ki érthetne meg, himpellér? Oly bolondokat beszélsz? SOSIA Megtudod, ha meglátod majd azt a szolga Sosiát. AMPHITRUO Menj a révbe vissza gyorsan, hozzad azt a ládikát. És a zsákmányt mind behozzák, arra is gondod legyen. • SOSIA Ügyelek is szorgalmasan, hogy parancsod megtegyék. Nem borospohárból ittam magamba parancsodat. (Indul a rév felé) AMPHITRUO Adná az ég, hogy hamisnak bizonyuljon minden szavad! 5. JELENET Alcumena, Amphitruo, Sosia Melodráma ALCUMENA (nem veszi észre Amphitruot, aki a színpad mélyén elgondolkozva sétál) ALCUMENA (ének) Gyönyör mily kevés van az életben, élet-időnkben ha nézem, hogy mily sok keserv jut ki mindenkinek, lám, ez a közös sors; az istenek akarják, hogy a gyönyört a bánat örökké kisérje. Magamról tudom most, tapasztaltam itthon: alighogy örültem, amért láttam itthon a férjem, alighogy velem volt csak egy éjjel, bizony hogy megintcsak elillant előlem, a hajnal előtt még. És árván maradtam, mert nincs itt, kit jobban szeretek, mint bárkit. Nagyobb távozásán a búm, mint a jöttén gyönyöröm volt. (Zenekíséret nélkül) De boldog vagyok! hogy győzött a harcban, s dicsőségben tért meg. Ez vígasztalásom. Legyen hát csak távol, ha győztesen jön meg; ezt tűröm örökké, erőslelküen, s nagy szilárdul, ha pusztán csak ez lesz a részem, hogy férjem a harcban kitűnik mint győztes: elég nekem ez. A legfőbb jutalom az erény, > Az erény — az minden; és minden jó ott van, ahol igaz erény él. Szabadság, üdv, élet, szülők, ház, haza, gyermek erény őrzi mindet. az erény minden mást bizony hogy fölülmúl.