Horváth E.-Jeanplong: Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei (Savaria Múzeum Közleményei 18. Szombathely, 1962)

3. kép. Mocsári hizóka (Pinguicula vulgaris), Bozsok (47) bíborvörös virág álörveit lengeti a szél, miközben ismét fenyves erdőbe érünk. Az alzatot bokán felül érő törpe cserje, a fekete áfonya (81) takarja. Hamvas fekete bogyóival a szombathelyi piacon „bariszőlő" néven találkozhatunk. Ha leereszkedünk a Szt. Vid aljába, ott patakparton és hegyi égeresekben május—júniusban a gyakran egy méter magasságot is elérő, ernyősvirágzatú növényre, az érdes barabolyra (38) ismerhetünk. Hogy miről? Szárnyalt fűrészes élű leveleiről, összetett ernyőben álló apró fehér vagy pirosló virágairól és azok sziromleveleinek pillás éléről. A velemi gesztenyés oldalában egy ritka, hegyvidéki, pillangósvirágú növényünk él, a hegyi lednek (30) (2. kép). Fürtben álló bíborpiros, majd később megkékülő, áprilistól júniusig virító virágairól, szárnyas leveleiről, keskenyen szárnyalt száráról a 2. számú kép segítségével biztosan felismerjük. Gyakran találkozhatunk erre is a szárnyas rekettyével (27). A hegyoldal előtti mezőkre érve bizonnyal senki sem gondol arra, hogy a május—júniusban elszórtan felfeltűnő, ibolyaszínű virágaiból bogernyőt alkotó kis harangvirágunk, a tükörvirág (67) is megyénk egyik szórványos ritkasága. A bozsoki erdőt elérve egy völgybe ereszkedünk le, melynek egyik üde láprétjén él megyénk egyik legféltettebb növénykincse, a mocsári hizóka (54) (3. kép). Ibolyaszínű, sarkantyús virágai május—júniusban díszlenek. A rendszerint mohapárnákon található 5—15 cm magas növény ke megyénk egyik rovarfogó növénye. Tőálló levelei elliptikusak, szélükön felfelé kissé besodrottak. Mirigyszőröktől erősen ragadós, enyves leveleivel kaparintja meg kis rovaráldozatait, s azokból szerzi be fehérjeszükségletét. Néhány éve még a 24