Horváth E.-Jeanplong: Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei (Savaria Múzeum Közleményei 18. Szombathely, 1962)

tó"-1. Rossz hírét onnan kapta, hogy a rátévedt legelésző tehenet állítólag elnyeli. „Csontjaikat, vagy szarvukat aztán évek múlva megtalálják a Balatonban, mert a Fekete-tó a föld alatt a Balatonnal van összeköttetésben" — tartja a néphit. Nézzük meg tehát, milyen is ez a terület. A Zala patak forrásától nem messze, kb. 300 m tengerszint feletti magasságban, enyhe agyagos lejtőktől határoltan egy mélyedés fekszik, amelyet kedvező adottságai révén tőzegláp foglalt el. Ennek az északibb tájakra jellemző növénytársulásnak uralkodó és nevét is adó alkotója egy speciálisan alkalmazkodott mohanemzetség, a tőzegmoha. Érdemes vele egy kicsit közelebbről is megismerkedni. Első látásra talán színe a legszembetűnőbb, mely a többi mohától megkülönbözteti. Ez ugyanis sohasem fűzöld, hanem sápadtzöld, s ez testi felépítésének következménye. Levelének és szárának legnagyobb része ugyanis vékonyfalú víztartó sejtekből áll. A víz felszívását kerek kis pórusok is gyorsítják. A tőzegmoha vastag gyepet alkot. A gyep évről évre tovább nő, a növényben levő konzerváló anyag pedig megvédi az elpusztulástól. Szivacshoz hasonló felépítésével igen sok vizet tud magába szívni, s így sokszor hatalmasra felduzzadó mohapárnákat alkot. Ezek között él a tőzegmohalápok egyik jellegzetes és megyénk elsőszámú rovarfogó növénye, a kereklevelű harmat fű (63) (6. kép). Mivel a moha nem pusztul el és nem képződik belőle humusz, valamint a rajta élő növénykét a talajtól is elzárja, a kis harmatfű más úton kénytelen nitrogén tápanyagairól gondoskodni. Így lett bslőle rovarevő növény. Tőlevélrózsában álló, kerekded leveleit piros, bunkós mirigyszőrök borítják. Amint a csábítóan csillogó kis gömböcskékre a rovar rászáll, hozzátapadnak és ráhajolnak a mirigyszőrök, és fehérjebontó váladékukkal feloldják a rovar lágy testrészeit, majd az így előkészített táplálékot a levélkén keresztül felszívják. Az 5—25 cm magas tőkocsánya csúcsán július—augusztusban hozza füzérekben álló apró, fehér virágait. A „Fekete-tó" vizében él egy igen ritka, 10—30 cm magas, ágatlan szárú növényünk, a lápi békabuzogány (115) is. 3—4 mm széles, lapos levelei úszók. A hím virágokat viselő fejecskék egyenkint állók, a nővirágokat tartalmazó csillagszerű gömbök (2—3) a murvalevelek hónaljában ülnek. Július-augusztusban virít. Miután megismerkedtünk a „Fekete-tó" néhány érdekesebb „rejtelmével", érdemes lesz az Őrség szebbnél szebb vidékein áthaladva a ritka növények egyik Vas megyei „paradicsomába", Szőce környékére látogatnunk. Az őrimagyarósdi dombokon egy ritka kékes virágú, júliustól szeptemberig virító tátogatófélénk, a tatár szemvidító (52) fogad. Innen a Szőce patak lápokkal gazdagon ellátott völgyébe ereszkedve egy igen ritka lápi, jégkori maradvány növényünkkel, a tőzegeperrel (21) találkozunk. A 30—100 cm magas, június—júliusban vörösesbarna virágokat viselő, kúszó növényünknek ez hazánkban az egyetlen lelőhelye. Itt él egy ritka palkafélénk, a tőzegkáka (108) is. Levelei szálasak, virágfüzérkéi fejecskeszerű csomóban állanak, fehéresek, később vöröslők. Ez sem él hazánkban másutt. Már több helyen találkozhatunk láprétjeink cserjéjével, a füles fűzzel (90). Kicsiny levelei alul molyhosak, felül ráncosak és fénytelenek, levélnyelük eredésénél két fülszerű képletet viselnek, melyről nevüket is kapták. Ugyancsak nedves helyeken, kákásokban él egy apró termetű kis növénykénk, a csepp len (42). 1—10 cm magas szára átellenesen tojásdad leveleket visel. A július—augusztusban nyíló fehér, 1 mm-es virágai dús álernyőt alkotnak. A patak völgyét elhagyva egy cserjés melletti útra lépünk, ahol a halvány zsiliz (41) nagy, rózsaszín, virágai fogadnak július—augusztusban. Erőteljes borzaszőrű növényünk, 5—7 karélyos levelei csipkések. Utunk egy nedves szántó mellett visz el, ahol a zöldes virágzatú, apró termetű fejecskés szittyó (101) él. Szára vékony, levelei csatornásak, virágtakarólevelei fehéresek, később rőtbarnák, június—augusztusban láthatók. Most egy idős erdeifenyves-állomány következik. Lombsátra alatt a páfrányok, körtikék, korpafüvek sokasága pompázik. Itt látjuk a legritkább korpafüvünket, a kígyózó korpafüvet (3) is, melynek mohapárnán kúszó száráról fűrészes élű. szálas levelei örvösen elállók. 28