Szentléleky Tihamér: Az Iseum újjáépítési tervei (Savaria Múzeum Közleményei 16. Szombathely, 1961)

szítés nélküli bemutatását. A felszabadulás utáni nagyobb helyreállítások, budai vár, visegrádi Mátyás-palota, nagyvázsonyi Kinizsi-vár stb., újabb megoldási módokat kerestek. Az időjárásra is tekintettel, valamint az egykori arányok és szerkezet érzékeltetése miatt falkiegészítéseket alkalmaztak. Idővel ezeket a falszakaszokat nehéz megkülönböztetni az eredeti részletektől; ennek megakadályozására téglasorral jelölték az eredeti felületek határát. A nagyobb romterületek kialakítása után súlyossá váltak a kiegészített fal vonulatok, amelyek sok esetben a táji szépséget, vagy közeli szemlélés esetén az áttekintést zavarták. A szombathelyi Iseum helyreállítási terveinek elkészítésekor tekintettel voltak a bemutatás szemléletességére, a lehető teljes hitelességre és az esztétikai követelményekre. A tervezett romkert kialakításának két fő ütemét különböztethetjük meg. A teljes kibontás után áz egykori római utak között állott 100 méter hosszú épületcsoport növényzettel dús környezetben kerülhet majd bemutatásra. Az újabb romkert megközelítése az ÉK-i keskenyebb oldalon, teljes szélességében a II. Rákóczi Ferenc utca felől történhet. Ennek a tervnek végleges kialakítására azonban csak évek múlva kerülhet sor. Addig is olyan átmeneti megoldást kellett választani, amely a legértékesebb és ma már szabadon álló részleteket bemutathatja. Az első ütemben a Vorosilov út felőli oldalon még a belső udvar sem állítható elő egész kiterjedésében. Ugyancsak nem valósítható meg a II. Rákóczi Ferenc utca felőli megközelítés sem. A kisebb méretű romkertet széles út köti majd be a Zrínyi Ilona utcába. A megközelítési úton már megpillantáskor is jellegzetes kép fogadja majd a látogatókat. Az egész terület legértékesebb épületrésze a kéteellás, előcsarnokos központi szentélyépület volt. Szerencsésen ennek az épületnek homlokzatáról lehullott márványok maradtak meg legnagyobb számban, és így a homlokzat helyreállítása a mai anyag alapján is indokolt. A tervek elkészítésénél figyelemmel voltak arra, hogy sem tartományunkban, sem másutt a szentély építése idejéből az i. sz. II. század végéről Isis-szentélvek homlokzatai nem maradtak fenn. Legközelebb áll időben a szojnbathelyi szentély építéséhez a római Haterius sírban talált márvány reliefek Isis-szentély homlokzata (9), mely az I. század végéről származó épületet mutat. Isis-szentély álló homlokzata található még Pompeiben is (10), ez a szentély azonban az i. e. II. század végén készült és csak nagyarányú renoválása történt az i. sz. I. század 70-es éveiben (11). Ezekre tekintettel csak magából a fennmaradt homlokzatrészletből, továbbá a II. század végi egyéb kultuszok templomépületeiből lehetett kiindulni. A homlokzat tagolását és felépítésének rendszerét a márványtömbök meghatározták. A kétosztatú cellás épület további szakaszainak külső képére csak következtetni lehet. Ezért nem egészítik ki a tervek szerint a teljes központi szentélyépületet, hanem csak a homlokzat helyreállítására kerülhet sor. Az értékes márványok megóvása végett könnyű védő tetőszerkezetet kellett alkalmazni, amelyet az egykori cellafal síkjában elhelyezett, a bejárati nyílást jelző betonfal támaszt alá. A homlokzat kialakításánál betonszerkezetes héjba, vagy arra helyezve állnak a márványtömbök. A római faragásokon kívül más faragott finomabb felületek nem téveszthetik meg a szemlélőt, mert a márvány sárgás-fehér, meleg felületével szemben a beton szürke felülete elválóan hideg benyomást kelt. Az előcsarnok alapjánál, hasonlóan más kiegészített falszakaszokhoz, az eredeti római szintet a kiegészítéstől vörös színű betoncsík választja el. A más területeken felmért tapasztalatok folytán a központi szentélyépület alaprajzban fenntartott falainál is az eddigi szokásoktól eltérő megoldást alkalmaztunk. A téli fagy és rongálódások ellen, valamint az alaprajzi érzet szemléltetésére nem egészítettük ki a falakat, hanem azokra olyan beton védőtető került, amely egyben rátekintésre az alaprajzi elrendezés élményét is nyújtja. 7L