Szentléleky Tihamér: Az Iseum újjáépítési tervei (Savaria Múzeum Közleményei 16. Szombathely, 1961)

SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: A SZOMBATHELYI ISEUM ŰJJÁPfTÉSI TERVEI 1955-től 1960. év végéig jelentős ásatások folytak Szombathelyen a Thököly Imre utca, Vorosilov út, Zrínyi Ilona utca, Batthyány tér és a II. Rákóczi Ferenc utca által határolt háztömb területén. Az egykori Savaria egyik úgynevezett insulája (négy út által határolt belső városi terület) közel a római kori városközponthoz értékes leleteket rejtett magába. Az i. sz. II. század végétől itt állott Isisnek, a hatalmas termékenységi istennőnek (föld és anyaság termékenysége) szent kerülete. (1) Az öt évig tartó ásatások a szent kerület kultikus célokat szolgáló udvarait és épületeit tárták fel. Kutatóárkokkal meg lehetett állapítani, hogy a nagyobb épületcsoporton kívül kisebb lakóhelyiségek csatlakoztak még a falakhoz. (2) Kivételesen épen maradt fenn a márványborítású homlokzat jelentős százaléka. Ugyancsak érintetlen, leomlott állapotukban feküdtek a hatalmas oszloptörzsek. Az oltár és környékén a szintekbői, falacskákból, valamint lépcsőkből a szertartás helyét is meg lehetett határozni. Kivételes szerencse, hogy az emlékek 1500 év után is ennyire épen fennmaradhattak. Az i. sz. 455-ben bekövetkezett földrengés maga alá temette az egykori fényes palotát. Falait az évszázadok alatt lassan elhordták. Különösen a XIII—XIV. században, valamint a XVIII—XIX. században termelték ki értékes építőköveit. (3) A XIII. század folyamán egyes oszlopokat Jákra szállítottak, hogy ott az apátsági templom építéséhez felhasználják. Felhasználásukra azonban a stílusváltozás folytán nem került sor. Ugyancsak a középkorban emelték ki a homlokzati ielenetes mező egyik fehér márványtömb szakaszát. Két élét lefaragták, a követ feltehetően építésre használták. A középkori épületek lerombolása után már a XVIII. században kőtárba helyezték, míg végül a Savaria Múzeum lapidáriumában kapott helyet. A XVIII. század során kisebb épületeket emeltek területén és ekkor megrongálták a romos alapokat. A XIX. század végén az itt kialakított úgynevezett újváros építésekor a korábbi mélyebb szinteket egyenletes magasságúra feltöltötték. Az utcarendszer szerencsésen hasonlóan haladt, mint a római időkben. A XIX. század végi és a XX. század elejei épületeket az utcafrontokon helyezték el. Az utcától körülzárt négyszög belső terei részben szabadon maradtak. Az egykor itt állott épület nyomai teljesen eltűntek. Még a XVI—XVIII. századig erre járt utazók megemlítik a földből kiálló oszlopmaradványokat. (4) Marsigíi mérnök le is rajzolta. Az elfelejtett romok a második világháború utolsó hónapjainak 1945-ös bombázásaitól is sérültek, a központi szentélyépület sarkát elpusztították. Jelen ismertetés a helyreállítás és az úi romkert-kialakítás kérdésével foglalkozik, de nincs módja azokat a hatásokat elemezni, amelyek folytán Isis istennőnek itt Pannóniában, az Egyiptomtól távoli északi tartományban szentélyt emeltek. Annak a több mint tízezer tárgynak az ismertetését sem lehet megkísérelni, amelyek az ásatások során a rétegekből előkerültek. Talán csak néhány szóval célozhatunk a lelet különleges értékére, hiszen Európa más területein, 67