P.Buocz Terézia: A szombathelyi Savaria Múzeum kőtára (1. közl) (Savaria Múzeum Közleményei 14. Szombathely, 1961)

ban (Deutschaltenburg) állomásozott a XV. légió Appollinaris helyett, amely keletre távozott ebben az időben. 68-ban ismét visszakerült Hispaniába, ahonnan 70-ben Germániába (területe a Rajna mentén húzódott) ment át. A II. dák háború idején pedig Aquincumba (Óbuda) irányították, majd 107 körül, Traianus császár uralkodása alatt Vindobonába (Bécs) került és annak lett állandó helyőrsége. Az oltár mellett egy kerek fedővel ellátott kő ossuarium (hamvveder) áll. A rómaiak eredeti temetkezési ritusa a halotthamvasztás volt. A hamvakat urnákba tették és gyakran edényeket, üvegeket, érmeket, ékszereket helyeztek melléje. A gazdagok üvegurnákba temetkeztek, amiket főként kőből faragott hamvvedrekbe tettek. A kő ossuariumokat fedővel látták el, és többnyire vaspántokkal szorították le. A hamvveder mellett ismét egy oltár áll, amely Toronyból (Ondód) származik. Az erősen kopott abacusán még kivehető, hogy díszített volt. Nagyon kopott a lépcsős lábazata is. Anyaga: homokkő. Mérete: m.: 78 cm, sz.: 37 cm, v.: 30 cm. A törzs homlokzatán a felirat: I O M F FLLAv R E N T I v h V S I. M I(ovi) O(ptimo) M(aximo) / T(itus) Fl(avius) Lau / renti / us / v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) = A legjobb és a leghatalmasabb Juppiternek, Titus Flavius Laurentius fogadalmát szívesen teljesítette, / mert az istenség / megérdemelte. Kora: II. század. A Flavius név gyakori a dunai országokban. IRODALOM: Horváth Tibor Antal: Ondódi ásatások. Annales Sabarienses. III. Szh. 1929 . 97. 1 107