P.Buocz Terézia: A szombathelyi Savaria Múzeum kőtára (1. közl) (Savaria Múzeum Közleményei 14. Szombathely, 1961)

P. BUOCZ TEREZIA: A SZOMBATHELYI SAVARIA MÜZEUM KŐTÁRA (Első közlemény) A szombathelyi Savaiia Múzeum kőtára hosszú múltra tekint vissza, hiszen Szombathelyen már a középkorban megkezdték a római kori kőemlékek összegyűjtését. A kőemlékeket egyrészt a középkori vár körül, másrészt a várkapu falába süllyesztve helyezték el. Nagyobb méretet öltött a gyűjtés a XVIII. században, a szombathelyi püspökség alapításakor. Az ekkor meginduló nagyarányú építkezések alkalmával számtalan jelentős emlék került felszínre, ami serkentőleg hatott a római emlékek megbecsülésére és összegyűjtésére. A gyűjteményt Szily János, Szombathely első püspöke helyezte el méltó környezetben, a püspöki palota sala terrena-jában. Ez volt az első múzeum Magyarországon. A falait díszítő Dorfmeister-freskók megörökítették az itt kiállított kőemlékeket. Szily János felkérésére Schoenvisner, a pesti egyetem régész professzora, nagy művében — az Antiquitatum et históriáé Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus című könyvében, amely mindmáig alapvetően fontos kiinduló pont Savaria kutatói számára — feldolgozta az addig talált római emlékeket. 1866-ban Szombathelyen járt Mommsen, és összegyűjtötte a savariai feliratokat hatalmas munkájához, a Corpus Inscriptionum Latinarum-hoz. Ez ismét felhívta a figyelmet a római emlékekre. 1871-ben megalakult a Vasvármegyei Régészeti Egylet, és megindult szervezetten és céltudatosan a gyűjtés Lipp Vilmosnak, az egylet titkárának irányításával. De Lipp nemcsak megmentette és összegyűjtötte a nagyszámú emléket, hanem publikálta, ismertette is. Az utána következő időszakban kutatók sora, Kunc A., Rezsőffy Gv., Burány G„ Kárpáti K., Alföldi A., Láng N., Fettich N., Horváth T. A., Paulovics I., Kádár Z. foglalkozott Savaria kőemlékeivel. A külföldi kutatók közül Domaszewski, Frankfurter, Kubitschek és Praschniker nevét emelhetjük ki a savariai kutatók közül. 1871-től, a Régészeti Egylet megalapításától folytatott fáradságos küzdelem után, 1908. október 11-én megnyílt Szombathely állandó múzeuma, a Savaria Múzeum. Végleges megoldást azonban csak 1939 őszén nyert a kőtár, amikor Paulovics István régész — a debreceni tudományegyetem professzora — rendezésében a mai Lapidarium helyiségében állították fel a kőemlékeket. Paulovics egyúttal megírta a kőtár vezetőjét is. Az azóta eltelt közel 25 év alatt is jelentősen gyarapodott a kőtár állománya. Már ez a tény is szükségessé teszi, hogy egy, a korszerű formáknak megfelelő új vezető készüljön róla. A kőtár kiemelkedő emléke, a művészi faragású capitoliumi trias (hármas) a terem ablak felőli részének a végén áll magas postamensen. Középen Juppiter ülő szobrának — Juppiter volt a legfőbb istenség, attributuma (jelvénye) a villámcsomó — a torzóját, az egy tömbből faragott törzsét látjuk, amely kiváló minőségű steier márványból készült. Fejét és végtagjait külön faragták ki és csapolással erősítették törzséhez. A rendkívül finomsággal megmunkált torzón a kőfaragó vésője élethűen adta vissza az izmok játékát. A szobor hastájékán keletkezett ráncok már önmagukban is kifejezik, hogy ülő szoborral van dolgunk. Testét csak a hátán keresztbefutó, bal vállán átvetett köpeny borítja. Mérete: m.: 129 cm. mellsz.: 92 cm. 102