Bárdosi János: Kenéz díszített házoromzatai és kapufái (Savaria Múzeum Közleményei 12. Szombathely, 1961)

szolgál, pedig Dunántúlon ez eléggé általános. Díszített volt egyébként a zsúpszegődeszka, tetözáródeszka (2. kép) és az oromzat alján húzódó oromzáró választódeszka is. 2. kép. Zsúpszegőde'szkák. Kossuth u. 30. és 44. Első látásra a múlt század második felére datálhatnánk a deszkaoromzatosakat is — évszámos mestergerendák alapján — meg a téglából épített vakolatdíszítéssel ellátott házoromzatokat is, mivel az utóbbiakon majdnem mindenütt évszám is található. A téglából készült házoromzaton a vakolatdíszek nem bemélyítettek, hanem domborúan kiképzettek. A szellőzőlyukak, herkeíufeak, vagy díszlukak körül díszítenek, s így azok az oromzaton központi helyen láthatók (6. kép). Amikor az oromzatokról a deszkákat leszedték és téglával pótolták, az új anyag a díszítés változását is magával hozta. Amíg a deszkát maga a gazda is kifűrészelhette cifrára, addig az utóbbit már mesterember, kőműves pingálta. Az újabb, vagy átépített téglaoromzatú házak választópárkányosak, így az oromzáródeszka feleslegessé vált, mivel ezeket a cserépzsindellyel ellátott párkány helyettesíti, amely esővetőül is szolgál. A 3., 4. és 5. képen bemutatott oromzatok téglából építettek. 3. kép. Öri Lajos házának oromzata. Kossuth u. 25. 4. kép. özv. Sebestyén Józsefné házának oromzata. Kossuth u. 14 66