Bárdosi János: Szentivánfai anekdoták (Savaria Múzeum Közleményei 11. Szombathely, 1961)

— Na öregem — aszongya — nézd itt van e' tarisznya arany, most hazamehetsz. Ütravalót majd készítenek — bort, ennivalót, mindent — a szakácsok a tarisznyádba. Ezt a tarisznya aranyat meg azér' adom, hogy most, ha hazamész vegyél birkákat. Ezután a magadét őrözd, ne másét! És aztán elindult az öreg juhász hazafelé. Természetesen igen finom borokat raktak a táskájába, meg finom ennivalót. Hát mikor má' hazafelé ballagott, mikor má' látta a tanyájukat, mindent, ínekűvö ment. A gyerekei meg kint vótak, láttyák, szalannak be. — Idesanyám, gyün ám idesapánk ínekűvö. — Ugyan ne beszilletek, biztos má' nem is él, mer' má' mikor e' ment, má' négy—öt napig, vagy hat napig is odavót. Kimegy az asszony is, láttya. — Hát ides uram! Közbe odaér az öreg a családjához, megöleli a feleségit. — Hát aptyok, nem pusztított el tégedet a Mátyás? — Nem ám — aszongya. Nézzitek a' még e' tarisznya aranyat is adott. Most veszek majd egy pár száz darab birkát, asztán a magunkét őrzöm, nem másét. Nem leszek koldus. ' 2. MÁTYÁS KIRÁL KOCSIKEREKE ELTÖRÖTT A FALUVÉGEN Mátyás királ két baráttyával ment kocsin. Egy faluvéghez ért. Egy kanyar vót ottan s egy szikla vót ott. A kocsi kereke eltörött, az egyik. Rögtön kihivatta a kösség elöljáróságát, hogy mire ű visszagyün, azt a követ nyúzzák meg, mer' különben ű kipusztittya a kösség népit. E' rossz kereket tettek valahogyan a kocsijába, asztán e' ment Mátyás. Hát persze néhány óra múlva visszajött. Jobb kereket tettek a kocsijába. No most persze a falusi nép aszt mongya, hát most hogyan nyúzzuk meg azt a követ? Nem lehet aszt megnyúzni! Vót egy 13 éves kislán a faluba — aszongya: — Én tudom. — Mondd meg kicsinyem! — Nem mondom én! Majd odamegyek ahhoz a kőhöz mire gyün vissza a királunk, én megmondom nekijje. Hát egy eskütt ember is odaállt melléje a leánynak. Hát robogott vissza Mátyás királ, ott megállt, ráordított az esküttre: — Nem nyúztátok meg ezt a követ? — aszongya. Aszongya a kislán: 52