Bárdosi János: Szentivánfai anekdoták (Savaria Múzeum Közleményei 11. Szombathely, 1961)

— Hát lányom mos'má fökelek. Főket. Keresi a ruháját. — Hun van a ruhám? — Itt van a széken idesapám. — Na, mer' e' nem az enyim. — De! Eszt csinyátattam magának. Aszt a szemetesnek dobtam. — Szemetesnek? Mongyátok meg annak a szemetesnek, hozza vissza! Hát szóval egy hétig kereste a szemetes ott a szemetdombon, ahová kihorták a szemetet, mire megtalálta. Visszahozta. Főhuzta a bélésit az öreg, 40 ezer forint vót belevarrva. Ha a szemetes azt tutta vóna, hát boldog ember lett vóna örök íletire belüllö. Osztán nem vette föl az új ruhát, vissza fövette ezt a ruhát, mer' annak nem köllött más. 8. BAGI MIHÁL A KÁVÉHÁZBA Eccer bement az öreg Bagi Mihál bácsi egy kávéházba, kért feketét. Rongyos ruhába vót, abba a koszosba. Aszongya neki a pincér: — Bácsi maga nem idevaló. Mennyen innejd, itt csak mágnások ihatnak. Rettenetesen fájt nekijje. Kigyütt onnajd, elment egy üzletbe, legfinomabb szalonöltön ruhát vett magának, meg e' cilinderkalapot. Visszament abba a kávéházba. Megy a pincér, hajlong elöttö: — Parancsol kegyelmes úr, vagy méltóságos úr valamit? — Kérek egy dézsa feketét! Néz a pincér: — Mit kér? — Egy dézsa feketét kérek. Hát megy a pincér oda a konyha elé, jelenti, hogy egy dézsa feketét kér az a cilinderes ur. Biztos meg van őrülvö. Aszongya neki a szakács, vaj aki ott vót: — Mér? — Hát e' dézsát kér. — Rosseb ott egye meg! E' na' dézsát elkészítettek, teliöntötték feketekávéval. Odavittik. Csak néztek. Kifizette ez az árát annak eccerre. Levette a cilinderkalapot. — Ne — aszongya — te vagy az úr, igyá'! Levetette a frakkot, bele mindent. — Te vagy az úr, hát igyá'! 58