Bárdosi János: A magyar Fertő tagpogató halászata (Savaria Múzeum Közleményei 8. Szombathely, 1959)
1 /I l' 9. A hal kiszedése 10. Dróttapogató már nagyon megrongálódik. Azonban a rossz, halászatra már nem alkalmas, tönkrement tapogatót sem dobja el, hanem csirkeborítónak használja fel. Érdekes, hogy 1928-ban Mika Ferenc és Breuer György arról számol be, hogy a „ ... tapogatóval (Stürzkorb) .. . űzött halászat... már teljesen megszűnt." 1 4 Az 1930-as években viszont a halászati bérszerződések tiltják a vele való fogást. Gr. Széchenyi Bálint uradalmi intézősége a szerződések negyedik pontjában ugyanis kimondja : „ . . . nem engedélyeztetik az úgynevezett tapogatóval való halászat sem". 1 5 Ebből pedig az következik, hogy az 1930-as években is általánosan alkalmazott, kedvelt fogóeszköz lehetett, akárcsak ma és ezért kellett tiltani. Az pedig, hogy miért éppen ezt az eszközt tiltják, azzal magyarázható, hogy a tapogató csak ivás idején használható eredményesen, akkor pedig nagy tömegben alkalmazva, súlyos károkat okozhat a halszaporulat szempontjából. Azonban ennek ellenére ma is megtalálható minden halász és nádvágó kezén. * * * A tapogató már évszázadok óta használatos fogóeszköz lehet. Valószínű, hogy az itt bemutatott nyeles formát megelőzte egy egyszerűbb nyél nélküli forma, olyan, amilyeneket a Hanságban és a Győr környéki vizeken ma is láthatunk. Ezek is függőlegesen elhelyezett — dróttal összefont — vesszőből készült tapogatók, akárcsak a fertői, azzal a különbséggel, hogy a nyél és a borítórészben elhelyezett vaskarika hiányzik róluk. Ezt a típust tekinthetjük alapformának, amelyből a fertői nyeles vesszőtapogató kialakulhatott. Lényeges változást nem is kellett eszközölniük a formán, hanem csak nyéllel kellett ellátniok, amire az a gondolat vezette őket, hogy a halakat ne kelljen egészen megközelíteniök, ha borítani akarnak — mert elriasztanák azokat —, hanem a nyél segítségével távolabbról is boríthassanak rájuk. Ha pedig már nyéllel ellátták, akkor a vaskarikára is szükség van, hogy nagyobb súlya legyen a tapogatónak — s mivel kézzel a borítás pillanatában nem nyomhatják le —, ez húzza a tapogatót az iszapba. Arra, hogy ez az átalakulás mikor következett be, sajnos adatok hiányában válaszolni nem tudunk. Feltevésünket viszont az is igazolja, hogy 1886-tól mostanáig is változott a tapogató alakja, azóta is tökélete169
