Horváth Ernő: A Savaria Múzeum ötven esztendeje (Savaria Múzeum Közleményei 6. Szombathely, 1958)

A Savaria Múzeum néprajzi tára l!)58-ban. múzeum anyagát néhány helyiségbe zsúfolják össze. A háború alatt az épület találatot ugyan nem. kapott, de így is súlyosan megrongálódott a bombázások és a németek hídrobbantásai által okozott légnyomás következtében. Számos múzeális tárgy is a légnyomás áldozata lett. Ezután következnek a múzeum nehéz napjai. 1946-ban meghal Pavel Ágoston. Utóda a régiségtár őre, Fáy Ervin lesz, aki viszont romlott egészségügyi állapota miatt csupán az adminisztrációs teendőket látja el. így a felszabadulás időpontjától egészen 1949-ig csak Szakonyi László tartózkodik az épületben, neki köszönhetjük nagyrészt az anyag megmaradását. 1949 januárjában végre megoldódik a múzeum vezetésének kérdése. Dömötör Sándor kerül a hamarosan államosított intézmény élére. Az államosítás lehetővé teszi a romok eltakarítását, az épület helyreállítását, s 1950ben a természet- és néprajzi állandó s az orvostörténeti időszaki kiállítás megnyitásával intézményünk kitárhatja kapuit a nagyközönség előtt. 1952 első felében egy nemzetközi gyermekrajz-kiállításban gyönyörködhetett Szombathely közönsége, majd az év végén ünnepélyesen megnyílt a múzeum állandó régészeti kiállítása. 1953-ban területileg gyarapszik intézményünk, kezelésébe kerül a Romkert, ahol rövidesen elkészül a világhírű mozaikpadló fölé emelt épületben, a helyszínen előkerült emlékekből Savaria — Szombathely helytörténeti kiállítása. Türr Ervin fiatal régész készítette el. akit 1952 februárjában osztottak a múzeumba. Nem sok időt töltött intézményünknél, mert másfél év múlva elhagyta hazánkat. 1953 végén Horváth Ernő természettudományi múzeológus érkezik Szom125