Horváth Ernő: A Savaria Múzeum ötven esztendeje (Savaria Múzeum Közleményei 6. Szombathely, 1958)

A szombathelyi Savaria Múzeum (AZ ÉPÜLET FENNÁLLÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁRA) A Savária Múzeum 50 éves épülete. Szombathely az ország első olyan városai közé tartozik, ahol a múzeumi eszme a gyakorlatban is testet öltve már az 1780-as években jelentkezik. Szily János püspök, Szombathely várossá teremtője felismerve a földből előkerülő régészeti anyag történelmi dokumentum voltát, megteremtette a város országos viszonylatban is első, főleg az építkezések alkalmával meglelt alakos ábrázolású és feliratos kövekből álló, múzeális jellegű gyűjteményét. Nem hagyta e jelentős anyagot poros raktárakban heverni, hanem kora híres professzorával, Schönvisner Istvánnal feltűnő pontosságú leírásokat készíttetett róluk az „Antiquitatum et históriáé Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem studio et opera Stephani Sch. — Pestini, 1791." című munkában. A püspöki palota egyik termében, amely a későbbiek során a múzeum első szálláshelye is lett, Dorffmeister István falképekben örökítette meg e gyűjtemény- csaknem minden darabját. A falképek napjainkban is láthatók, és az eredeti kövekkel összehasonlíthatók. Feltűnő precizitással festette meg őket a nagy mester. Szombathelyen már régebben, feltehetően a XV. században, Hunyadi Mátyás korában is volt hasonló múzeális jellegű megnyilvánulás. Ennek közzététele azonban más kutató feladata. Ilyen történeti előzmények után született meg a XIX. század második felében a Régészeti Egylet megalapításának, majd a múzeum megépítésének gondolata, s ez szívós munka és nagy anyagi áldozatvállalás árán fokozatosan meg is valósult. Szombathely egyik legszebb része a Sztálin út, a Kisfaludy Sándor utca, valamint a Gyöngyös patak által körülhatárolt parkos liget, háttérben a Savaria Múzeum jellegzetes, monumentális hatású sárga épületével. Erről az épületről, valamint a benne folyó gyűjtőmunkáról kívánok röviden megemlékezni fennállásának 50. évfordulója alkalmából. A múzeum építésének története visszanyúlik egészen a kiegyezés koráig, amikor is az abszolutizmus okozta kulturális elmaradottságot meg kívánták szüntetni. E cél hozta létre 1872-ben a Vasmegyei Régészeti Egyletet. Megalapítója Lipp Vilmos tanár volt. Az egylet a megye történeti emlékeinek összegyűjtését tűzte ki elsődleges feladatai közé. Nagy érdeme főleg a római kor emlékeinek felkutatása és megmentése volt, valamint a múzeumi gondolat kulturális jelentőségének a köztudatba való átvitele. Lipp már a Régészeti Egylet megalapítása előtti esztendőkben fáradozott 120