Bárdosi János: Pajtáskertek Gencsapátiban (Savaria Múzeum Közleményei 5. Szombathely, 1958)
Külön volt a Főszegnek és külön az Ószegnek pásztora, csordása és kanásza, valamint Csordahajtó útja, mivel a legelőket és erdőket is elkülönítették a két falurész között. Még a disznókat is más-más helyen makkoltatták egymástól függetlenül. A falu közös erdejének szétválasztásával a főszegiek és ószegiek egymástól függetlenül is élhettek faizási, fajzási jogaikkal, vagyis a közös erdőből az egyik falurész lakói a másik falurész lakóitól függetlenül vághatták a fát. A kijelölt időben az egésztelkesek minden nap, a féltelkesek minden második nap, a fertáltelkesek pedig csak minden negyedik nap mentek fát vágni. A kitermelt fát „összekupacuták" és „kinumerázták", kis papírszeletek segítségével kisorsolták. Az elosztás, illetve részesedés is — ugyanúgy, mint a kitermelési munkában való részvétel — mindig a teleknagyság szerint történt, egészen az 1890-es évekig, amikor is a közös erdőt — ugyancsak a teleknagyságok arányában — a gazdáknak felosztották. A szántóföldek ilyen elkülönülése a két falurész között a rendelkezésünkre álló adatok alapján már nem mutatható ki. Ha a község belsőségét, épületelrendeződését, településformáját szemügyre vesszük a régi térképek alapján, azt tapasztaljuk, hogy a településmódban is kettősség mutatkozik a falu északi és déli része között. A településvizsgálat szempontjából számba vehető legrégibb térképünk a községre vonatkozóan az 1784. évi — II. József korából származó ún. „Josephinische Aufnahme" — I. katonai térképfelvétel, amely már a szilárd épületeket, lakóházakat és ezek elrendeződését is feltünteti az adott településen belül. Ha e térképet megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a falu egy utcás, belsőségének nyugati fele már mind beépült, keleti oldalán viszont csak a főszegi rész. Találunk ugyan az Ószeg keleti részén is épület jelzéseket, ezek azonban — a többiektől eltérően — nem közvetlenül az útvonal mellett, hanem — kettő kivételével — ettől távolabb helyezkednek el. Mivel e jelzések nem is olyan határozottak, mint az úttest közelében elhelyezkedők, arra gondolhatunk, hogy ezek nem is lakóépületek, hanem pajták lehettek. E feltevésünket a későbbi térképek bizonyítják is. Témánk szempontjából rendkívül jelentős Német-Gencs 1852- évi, tagosítás előtti térképe, 1 7 mivel ezen egyrészt jól kirajzolódik a falu egy utcás, szalagtelkes képe, másrészt — mivel nemcsak a lakóházakat, hanem a gazdasági épületeket, pajtákat is pontosan feltünteti — szembetűnő az a kettősség, amely a Főszeg és Öszeg épületelrendezésében s ezáltal településformájában mutatkozik. Amíg a Főszegen a pajták minden esetben a lakóházak telkén, az udvarok végében helyezkedtek el keresztben, — miáltal a portákat szinte egyenes vonalban lezárták a falurész mindkét peremén — addig az Ószegen a pajtákat sohasem építették a lakóudvarba, hanem az úttest másik oldalára, a házakkal pontosan szemben lévő szalagtelkekre ugyancsak keresztbe és szépen egyvonalba. Az Ószeg keleti felén végighúzódó pajtasoron még 1852-ben is csak két lakóházat láthatunk, ugyanúgy, mint az 1784-es térképen. Mindez korábbi feltevésünket igazolja. Az 1862. évi — tagosítás utáni — térkép 1" a településre vonatkozóan lényegében megegyezik az előzővel, ez azonban már csak a lakóépületeket tüntette fel, a pajtákat nem. A tagosítás idején - 1861-ben - végrehajtott határrendezés ugyanis elsősorban a falu külsőségeit érintette, belsősége azonban — néhány telekcserétől és telekmegosztástól eltekintve — alapjában véve nem változott. 1" 70
