Bárdosi János: Pajtáskertek Gencsapátiban (Savaria Múzeum Közleményei 5. Szombathely, 1958)
lánya férjhezment), a keleti oldalra, a pajtáskertbe építette házát. Az apa az ott lévő pajtát fiának engedte át, s magának újat emeltetett a lakóház udvarán. Ha viszont a fia — a város közelsége miatt — nem gazdálkodott, akkor a régi pajtát lebontotta, és átvitte a nyugati oldalra. Az is elég gyakran megtörtént, hogy a szélesebb pajtáskertbe két testvér is épített egy-egy házat, és ebben az esetben nemcsak a telekrészt, hanem az öreg sövénypajtát is megfelezték. Ez különösen a kerítéssel felezett ikerpajtáknál volt szerencsés megoldás. így az Öszeg keleti részén egyre szaporodtak a lakóházak, a nyugatin pedig a pajták, amint ezt a régebbi és az 1912-es térképek összehasonlításából jól láthatjuk. Az épületeket tehát már mind egy udvarra csoportosították, megszűnt az út két oldalára megosztott kettős udvartípus, s ezáltal az Ószeg településformája a főszegihez hasonlóvá vált. A Főszeg és Ószeg korábbi településmódjában való kettősséget látva felmerül a kérdés, hogy vajon melyik településforma az eredetibb, melyik az elsődleges és melyik a másodlagos, vagyis melyik a falu régebbi, illetve újabb része. Polgár Endre középiskolai tanár szíves szóbeli közlése szerint a Főszeget Csonkaszernek is nevezték, mivel az itt lakók csak egy telekkel, egy belsőséggel rendelkeztek. Ez pedig azt bizonyítaná, hogy az első letelepedőknek két telkük, vagyis két belsőségük volt, és ezért ezt a települési formát tartották természetesnek, teljesnek, vagy egésznek, az ettől eltérőt — az egy telkűt — csonkának. Eszerint a kétbeltelkű — a nyugati belsőségen megtelepedő és a keletit szérűskertnek használó — falurészt tarthatjuk a településmag eredeti formájának. Ez lehetett a megtelepedés elsődleges módja. Az egy telekre, egy udvarra történő korlátozódás már csak másodlagos jelenség lehet. A Főszeg esetében is gondolhatnánk arra, hogy az itteni lakosok is két telekkel rendelkeztek eredetileg, csak az öröklés, osztozás folytán váltak egyt.elkűvé, vagyis ugyanaz az átalakulási folyamat következhetett be jóval korábban a Főszegen, ami az Ószegen a múlt század utolsó évtizedeitől napjainkig ment végbe. Ezt azonban már sem a tagosítás előtti, sem a tagosítás utáni térképen nem tudjuk ellenőrizni. A község 1862. évi tagosítási birtokkönyvéből 2 7 ugyan kitűnik, hogy néhány főszegi gazdának a nyugati és a keleti belsőségen egyaránt volt egy-egy telke, ezek azonban nem egymással szemben helyezkedtek el, egyedülálló pajta nem volt rajtuk, hanem vagy puszta házhelyként, vagy lakóudvarként használták őket. A rokonsági vizsgálatok alapján sem következtethetünk a Főszegen a pajtáskertek egykori meglétére, mivel az egymással szemben lévő telkeken lakók semmiféle rokonsági kapcsolatban nincsenek. Ezekből pedig arra a következtetésre juthatnánk, hogy a Főszegen korábban sem lehetett meg a kétbeltelkű pajtáskertes településmód, hanem a falunak ez a része egytelkű településformaként alakulhatott ki, valószínűleg külső, földesúri hatásra, és feltételezhetően az Ószegnél későbbi időpontban. Ebből adódhat az a kettősség is, mely a két falurész között tapasztalható. E kérdések végleges tisztázására azonban csak a további kutatások eredményei deríthetnek fényt. Az elmondottak alapján a Főszeget szalagtelkes, egyutcás, egytelkű településnek tekintjük, ami egész Közép-Európában megtalálható. Ez a településforma azonos a csűrös településtípussal, amiről Györjfy István a következőket állapította meg: ,,A soros utcás településeket és az ezekből fejlődött változatokat a kertessel szemben csűrös településeknek nevezzük. Ez nem földrajzi, hanem néprajzi jellegére vonatkozik. Ezekben a falvakban megvan, vagy megvolt a csűr vagy pajta, mégpedig minden esetben a lakóház telkén. A csűrös települési rendszer tehát egytelkű település." 2 S Hofer Tamás legújabb kutatásainak eredményei alapján bebizonyította, hogy a csűr vagy pajta nem mindig áll a lakóház telkén. Györffy megállapításé79
